Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: Gönc és környékének hydrogeológiai viszonyai

72 L1FFA AURÉL DR. vidéknek a gerincét alkotják. E nagy törésvonal jelenlétét — amint azt Telkibányáról szóló dolgozatomban részletesen volt alkalmam kifejteni — több bizonyíték igazolja. Elsősorban az a tény, hogy a Tátrában meglevő kristályos-palák és az ezekre települő egyéb régibb képződmények a Hernádnál hirtelen megszakadnak és csak távol K-en, a mármarosi hegységben buknak újból a felszínre. Továbbá, hogy az eddig ismert mélyfúrások bizonysága szerint a Hernád bal partján csak a fiatal harmadkor lerakódásai találhatók. Végül igazolják ama hévforrások, amelyek a Hernád völgye mentén léptennyomon a felszínre törnek. E források sora Ránk-Herlánynyal kezdve: Alsókéked, Gönc, Abaújszántó, Szerencs és Bekecs. Ezen úgy hosszúság, mint mélység tekintetében is igen jelentékeny főtörésen kívül, még néhány kisebb kiterjedésű haránttörés is konstatálható, amelyek azonban inkább már csak lokális jellegűek. Ezek egyike Gönc és Telkibánya határán, Szabad-föld és Pukanc között van; csaknem egyközesen halad a Göncről Telkibányára vezető országúttal. E helyen a Szabad-föld szarmata emelet rétegei mintegy 30—35 m-re vannak elvetve a völgy másik oldalán levő Pukanc-malomnál, ahol azok csaknem teljesen a völgy alján buknak a felszínre. A másik, előbbinél kisebb törést a telkibányai völgy képviseli. Itt a rhyolittufa rétegeit találjuk körülbelül előbbihez hasonló mértékben elvetve. A törés azonban csak Ny-on jelentékenyebb, K felé az elvetett rétegek szintbeli különbsége mindinkább csökken, míg végül teljesen a hegységbe vész. Még ennél is kisebb kiterjedésű 1—2 törésre találunk Felsőkékeden. A cerithiumos rétegek vannak itt elvetve. Mindezeket egybefoglalva láthatjuk, hogy e lokális jellegű törések egytőlegyig a szarmata utáni korban mentek végbe, továbbá hogy irányuk a Hernád völgyére csaknem merőleges. Egyébként e törések mindenike egy-egy völgynek, legmélyebb pontjaiban pedig kisebb-nagyobb patakoknak a keletkezésére adott alkalmat, miként ezt A. DAUBRÉE

1 és legutóbb igen instruktive VENDL A.

2 is kimutatta. A geologiai viszonyok és a források összefüggése. Ha a fennebbiek rövid előrebocsátása után a geologiai viszonyoknak a forrásokkal való összefüggését kutatjuk, mindenekelőtt az iméntiekben említett nagy törést kell figyelembe vennünk, mint oly természetes feltárást, amelyen keresztül a túlhevített gőzök akár a juvenilis, akár az útjukba akadó talajvizet a felszínre hajtották. Ismerve a meleg, vagy épenséggel forró víz nagy oldóképességét, nagy szerepet kell tulajdonítanunk azoknak a különböző kőzetféleségeknek, amelyekkel útjában rövidebb-hosszabb érintkezésben állott és azok ásványos anyagának egy részét feloldani s magába halmozni képes volt. Módomban lesz rámutatni a források lerakódásánál, hogy mily nagy arányokat 1 A DAUBRÉE: Études synthétiques de Qéologie Expérimentale, Paris 1879. 2 VENDI. A.: Hydrologiai és tektonikai vonatkozások. (Hydrologiai Közlöny. III. köt Budapest 1928. pag. 13—14.)