Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező
A FÉNYINTENZITÁS MINT HYDROLO g IAI TÉNYEZŐ 59 jának gazdagsága is ugyanerre az okra vezethető vissza, mert hiszen az ott élő fókacsordák, jegesmedvék és vízimadarak óriási rajai tulajdonképen a tengeri phytoplankton termelőképességén élősködnek, hiszen a hóval és jéggel borított ottani szigeteken vegetáció egyáltalán nincsen. Érdekesnek tartjuk itt rámutatni még arra az éles különbségre is, ami a halobios és geobios regioná'is eloszlása tekintetében mutatkozik. A geobios ugyanis ellentétben a halobiossal, annál bujább minél melegebb a klima, ami kétségtelenül a hőmérsékletnek tudható be. Ezzel szemben a halobios regionális és mélységbeli eloszlását a fényintenzitás szabályozza és úgy látszik, hogy a hőmérsékletnek, miként azt LOEB szerintünk alaptalanul tételezte fel, e tekintetben szerepe nincs. A halobios népessége ugyanis, úgy regionális, mint mélységbeli eloszlását véve figyelembe, épen abban az irányban növekedik, amely irányban a tengervíz hőmérséklete az optimális hőmérséklettől távolodik. A tengervíz hőmérséklete a tropikus oceánok felszínén a legnagyobb és általában a 27° C-t nem szárnyalja túl. Innen északi és déli irányban a felszínen, vagy pedig függőlegesen lefelé a fenék irányába haladva a tengervíz hőmérsékletét rendszerint kisebbnek találjuk, hogy minimális értékét (ami—1° is lehet) a sarkokon, illetőleg az óceánok fenekén érje el. Az optimálisnál nagyobb, tehát a túlmagas hőmérséklet sem korlátozhatja a meleg tengerekben a phytoplankton termelőképességét, mert a tengervíz hőmérséklete csak kivételesen és igen kis területen érheti el a 31 "4 fokú optimális hőmérsékletet. A hőmérséklet tehát semmiesetre sem lehet az a hydrologiai tényező, amely a phytoplankton regionális és mélységbeli eloszlását korlátozza. Ezzel szemben tény azonban az, hogy a hőmérséklet a phytoplankton periodikus eloszlásának szabályozója, mert ugyanazon fényintenzitás mellett, annál erőteljesebben assimilál és ennek folytán annál inkább szaporodik a phytoplankton, minél magasabb a víz hőmérséklete. Ez az oka annak, hogy nemcsak a phytoplankton, hanem az azon élősködő egész halobios népessége is a hőmérséklet ingadozásaival párhuzamosan változik, tehát a meleg hónapokban gazdagabb, a téli hónapokban pedig a minimumra csökken. Mindezeket a következtetéseket kísérleteim eredményeiből már 1923-ban levontam, noha vizsgálataimat kizárólag édesvízi phytoplanktonnal végeztem. Ily messzemenő következtetések levonására főleg a II. Magyar Adria expedition szerzett tapasztalataim indítottak. Ezek szerint ugyanis az oxygénnel túltelített vízrétegeket rendszerint nagyobb mélységekben találtuk. Feltételeztem tehát, hogy az oxygén rétegződés ezen alakulatának itt is hasonló okai vannak mint az édes vízben. Másrészt a tengeri phytoplankton már nagyon régen megfigyelt regionális és mélységbeli eloszlása, mint arról fentebb meggyőződhettünk, kísérleteink eredményeivel teljesen összhangban áll. A tenger elvesztése folytán nem állt ezideig módomban, hogy e tekintetben közvetlen bizonyítékokat gyüjthessek, de hála MARSHALL és ORR' m kitűnő vizsgálatainak, ma már nincs is erre szükség, mert ez év februárjában közölték ama vizsgálataik eredményeit, melyek fenti hypothesisünket mindenben alátámasztják.
