Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

A FÉNYINTENZITÁS MINT HYDROLOGIAI TÉNYEZŐ 55 önként értetődőnek látszott, hogy miként a szárazföldön, akként a tengerben is az egyenlítő táján a legkedvezőbbek az életfeltételek. Végül is BRANDT

1

6 a tengervízben oldott anorganikus nitrogén vegyületek csekély voltára való tekintettel azt a hypothezist állította fel, hogy a tengeri phytoplankton regionális eloszlását a víz nitrogén tartalma szabályozza, mert a LIEBIO-féle minimum törvénynek megfelelően az összes növényi tápanyagok közül ennek kell legkisebb mennyiségben a tengervízben jelen lenni. Megerősíti őt ebben a feltevésben az a körülmény is, hogy a tengervízben oldott nitrogén vegyületek mennyisége a sarkvidékek táján a legnagyobb, az egyenlítőnél pedig a legkisebb. Igaz, hogy nitrogénre számítva, ez a különbség csak néhány tized milligrammnyi eltérést jelent, mégis BRANDT ezt a csekély különbséget is elegendőnek tartja a phytoplankton eloszlásának magyarázatára, és annak okát abban keresi, hogy míg a meleg égtájak alatt a hőmérséklet a denitrifikáló hasadó-gombák életműködésének kedvez, addig a sarkvidéki alacsony hőmérséklet azok életműködését a minimumra redukálja, NATHANSON

1

7 állást foglalt BRANDT ezen elmélete ellen, mert szerinte a tengerben nem lehet szó nitrogén minimumról. Az 1901 — 1903 években vezetett német délsarki expedíció különös gondot fordított e kérdésre, de mint azt GEBBINQ

1

8 megállapította, az expedíció a BRANDT-féle hypothezis szempontjából negatív eredményre vezetett. Minthogy BRANDT hypothezisét nem sikerült a tapasztalattal összhangba hozni, 1908-ban LOEB

1

9 újabb elmélettel állott elő. Szerinte a halobios regionális eloszlásának legfőbb tényezője a hőmérséklet. Abból a jól ismert tényből indul ki, hogy a halak ikrái annál rövidebb idő alatt kelnek ki, minél melegebb a víz. A félszegúszó hal ikráival végzett kísérletei azt mutatták, hogy ha a víz hőmérséklete 10 Celsius fokkal alacsonyabb, az ikráknak közel háromszor akkora időre van. szükségük, hogy kikeljenek. LOEB továbbá azt is állítja, hogy a hőmérséklet csökkenésével az állatok élettartama lényegesen növekedik. Ez állítását ama kísérleteinek eredményeire alapítja, melyeket megtermékenyített tengeri sün petékkel végzett. Ezek szerint a tengeri sün megtermékenyített petéit "C hőmérsékletű vízben at ideig, a (t-n) "C hőmérsékletű vízben pedig a 2" ideig maradtak életben. Ez azt jelenti, hogy 10 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékletű vízben a petéknek ezerszer hosszabb ideig kellene élniük. E kísérletek eredményeit, véleményünk szerint kissé merész általánosítással az egész faunára alkalmazva LOEB úgy okoskodik, hogy ámbár a hideg tengerekben a fauna szaporodása lassúbb, mint a meleg tropikus tengerekben, előbbi helyen viszont az egyedek élettartama összehasonlíthatatlanul hosszabb, miért is itt jóval több generatio él egyidejűleg egymás mellett. Ezért volna szerinte a sarkvidéki tengerek faunája gazdagabb. Már JOHNSTONE

3

0 is megjegyzi, hogy LOEB e kísérletei nem alkalmasak ily nagy mérvű általánosításra. A magunk részéről ehhez még hozzáfűzzük, hogy LOEB felfogása ellen súlyos elvi kifogások is emelhetők, mert az a phytoplankton assimilatios tevékenységét teljesen figyelmen kívül hagyja. Pedig