Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária-forrás vize hőmérsékletének változásáról

A BUDAPESTI HUNGÁRIA-FORRÁS VIZE HŐMÉRSÉKLETÉNEK VÁLTOZÁSÁRÓL 33 lítás kedvéért oly módon vannak ábrázolva, hogy az előbbiek az utóbbiakhoz képest, húszszorosán nagyítottak és a víz hőmérséklet adatainak időpontja a légköri hőmérséklet adatainak időpontja felé két hónappal el van tolva, vagyis, a víz március havi közép-hőmérséklete a légkör január havi közép-hőmérsékletével egy tengelyre esik és ugyanazon távolság amely a levegő hőmérsékleténél két foknak, a víz hőmérsékleténél 0-l°-nak felel meg. Mint a fönti ábrán látható, a két görbe közelítőleg egybe esik. A legnagyobb eltérés a maximumnál van. Ennek oka részben, hogy a víz hőmérsékletváltozása nem pontosan két hónappal, hanem valamivel hosszabb idő után követi a levegő hőmérsékletének változását. Ezt pontosabban úgy ábrázolhattam volna, ha az adatokat nem havi középértékekben, hanem rövidebb időközökben számítottam volna, de miként a görbék alakja is mutatja ez sem vezetett volna célhoz, mert mint a későbbiekből ki fog tűnni, a víz hőmérsékletének változását, a főhatás mellett, amelynek eredménye, hogy a víz hőmérsékletének változása közel két hónap múlva követi a levegő hőmérsékletének változását, egy közvetlenebb, gyorsabb hatás, a medence tükrén át történő lehűlés is befolyásolja. Ez az oka, hogy a nyári hónapokban, amikor a forrás tükre a nyitott előtéren át közvetlenebbül érintkeztik a küllevegővel, a víz hőmérséklete előbb éri el a legmagasabb fokot s e hőmérsékleten marad, míg a nyár végén a két hatás egymást kiegyenlíti. Ezzel szemben a téli hónapokban a zárt és egyenletesen fűtött előtér az időjárás közvetlen befolyásától jobban védi a forrást. A fenti görbék tehát azt mutatják, hogy a forrás vizének hőmérsékletváltozása a levegő hőmérsékletváltozásával függ össze és a víz hőmérsékletváltozása, eltekintve a kisebb mérvű közvetlen befolyástól, körülbelül két hónapi késéssel követi a légköri hőmérséklet változását. Hogy ennek okára reámutathassak, foglalkoznom kell a forrás jelenlegi helyzetével és a forrás múltjával. A forrás a Gellért-hegy tövében, illetve ettől mintegy 22 méter távolságban a hegy és a Duna között, a Duna nullpontja fölött 836 méter magasságban, V

a—1 méter

2 felületű kis medencét alkot, amely a hegy tövében észak-dél felé haladó úttest és az Erzsébet-híd feljárójának összeszögelésénél az úttest alatt kis üregben foglal helyet. Ez üreget részben téglafal, részben budai márga határolják. Ez utóbbinak közel vízszintesen fekvő lapjai közül kerül a víz a medencébe, (lásd 2., 3. és 4. ábrát.) A forrás múltjáról csak annyit tudunk, hogy ezen a helyen az Erzsébethid építése előtt kis szálloda (Propeller szálló) állt s ennek udvarán kis elhanyagolt forrásocska fakadt. Egyesek szerint a forrás közben el is tünt és csak a híd építésekor végzett földmunkák alkalmával akadtak rá és foglalták. A hidat építő mérnökök, miután a hídfeljárót és az ahhoz vezető utat feltöltötték, a feltöltésen kívül eső mélyebben fekvő területeket pedig vízszintesre egyenlítették, e két részt támfalakkal választották el egymástól. Miután a forrás a támfalakon belül esett, hogy a forrás megközelíthető legyen, körülbelül 5 méternyire e forrástól, a hídfeljáró falába egy, körülbelül 2 méter széles, 3 méter 3