Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária-forrás vize hőmérsékletének változásáról

34 WESZELSZKY GYULA. DR. mély terméskővel boltozott mesterséges barlangot képeztek ki, (2. ábra B) és a barlang végébe lefolyóval ellátott betonmedencét készítettek (2. ábra F.). E barlangból kis vasajtóval zárt 1 méter széles és körülbelül 5 méter hosszú, téglával falazott alagutat vezettek a forrásig (2. ábra C). Ez alagút végének bal sarkába esik a forrás medence ürege (lásd 2. ábra D) továbbá 3. és 4. ábrát. A 3. ábra a forrásmedence alaprajzát tünteti fel vízszintes metszetben, a 4. ábra ugyanazt függőleges metszetben. A 3. és 4. ábrán ß-vel jelölt vonalkázott nan a víz az alagút jobb oldalán lévő (a 3. ábrán C-vel jelölt) folyókán át folyt az alagút elejéig, innen a barlang nyerskőfala mögé rejtve a barlang végében lévő betonmedence fölött lévő nyíláson és csurgón át szabadon ömlött az 2. ábrán F-el jelölt medencébe. Itt kezdetben a vizet bárki szabadon használhatta. Később, miután a közönség a forrást mind nagyobb és nagyobb számban kereste fel, a főváros a' barlang előtt fedett ivócsarnokot épített (lásd 2. ábra A és 5. ábrát), ahová most a víz a 3. és 4. ábrán D-vel jelölt csövön át jut, míg a 3. ábrán C-vel jelzett folyókán csak a felesleges víz folyik el. A 3. és 4. ábrán fí-vel jelzett rész, mint említettem, a forrásmedence mesterséges folytatása volt. Ezt a részt az ásványvízüzem igazgatója, mivel a víznek felesleges stagnáló tere volt, de égészségügyi szempontokból is, beton-