Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Schafarzik Ferenc emlékezete

DR. SCHAFARZ1K FERENC EMLÉKEZETE 7 szakhoz hasonló nagyobb irodalmi tevékenységre már csak kevés ideje maradt. Ez időszak alatt is folytatja azonban élete utolsó percéig kedvelt krassószörényi tanulmányait, s azokról igen becses részlettanulmányokat közölt is, de azoknak összefoglaló leirása, amit 1926-ban történt nyugalomba vonulása utáni időre tervezett, legnagyobb sajnálatunkra és a magyar tudomány felbecsülhetetlen veszteségére elmaradt. Műegyetemi tanári működése alatt Budapest közvetlen környékének geologiai és hidrológiai kérdéseivel kezdett különös előszeretettel foglalkozni. Résztvett a Budapest Székesfőváros területének újabb részletes geologiai felvételében, a budai rész déli felének elkészítését vállalva magára s kéziratban nagyrészben elkészült a kiadandó térkép népszerű magyarázójával is, amit most a műegyetemi tanszéken utóda, VENDL ALADÁR fog befejezni. Ebben az időben s különösen azóta, hogy hidrológiai szakosztályunk elnökének nyerhette meg, kezdett Budapest környékének hidrológiájával is részletesen foglalkozni. Idevonatkozó tanulmányai előbb a Földtani Közlönyben, illetve az annak mellékletét képező Hidrológiai Közleményekben láttak napvilágot; az 1921 óta készült értekezései pedig a már — sajnos — évek óta vajúdó önálló folyóiratunkban, a Hidrológiai Közleményekben fognak megjelenni. SCHAFARZIK munkásságának részletes ismertetésébe bocsátkozni e helyütt nem lehet. Ha röviden is, meg kell azonban emlékeznünk a hidrológia terén végzett vizsgálatairól. Azonban ezirányú munkásságáról sem adhatunk teljes képet, amennyiben azok a becses tanulmányok, amiket hivatalos megbízásra, vagy magánosok felkérésére végzett s amik pedig sokszor szélesebb köröket is érdekeltek volna, nyomtatásban alig jelentek meg. Sok ásványosvizű forrás védőterületi javaslatát készítette el. így a ránk-herlányi szökőforrásét, a SCHÖNBORN-BUCHHEIM ERVIN gróf munkácsi és szt.-miklósi uradalmához tartozó 9 forrásét, köztük az ismert polenai, luhi-Erzsébet és szolyvai szénsavas forrásét, továbbá a Félixfiirdőét, Rác-fürdőét, a Margitszigeti-forrásét, a szovátai Medvevagy Illéstóét, a Saxlehner-féle és Loser-féle budaörsi keserüvizekét, amelyek közül a Rác-fürdő, Margitsziget és a Loser-féle védőterületi javaslat nyomtatásban is megjelent. Mindezen javaslatok kidolgozását alapos és részletes hidrogeológiai tanulmány előzte meg. 1898-ban részletes Emlékiratban számol be a herkulesfürdői-hévforrásokról és abban sürgeti a forrásoknak hoszabb időn át való részletes tanulmányozását. 1908-ban pedig a Földtani Közlönyben részletesen leírta a szovátai Illéstó hidrogeológiai viszonyait s ebben a munkájában gyakorlati utasításokat is adott a tó magas hőmérsékletének fenntartására. A hidrológiai szakosztálynak 1917-ben történt megalakulása után nagy kitartással és lelkesedéssel kezdett hozzá Budapest környékének hidrogeológiai tanulmányozásához. 1918-ban a Földtani Közlöny melléklete gyanánt megjelent Hidrológiai Közlemények I. sz. füzetében nagyobb tanulmányban A budapesti Duna paleohidrográfiájáról értekezik s ebben kimutatja, hogy 1. Budapest területén a Duna először a levantei időszak elején lépett fel, hatalmas kavicsdeltát