Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Szakosztályi ügyek - Évzáró ülések és szakülések 1924., 1925. és 1926-ban

94 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK kozó geológusainknak, söt nem zárkózott el azelől sem, hogy kérésükre bárhol is újabb vagy kiegészítő próbafúrásokat végeztessen. Mindezen bokros és súlyos felelősséggel járó teendőin kívül irodalmilag is fejezte ki gondolatait. Aktuális szakérfekezései a járványokról meg az ivóvízről, de különösen a Szfvi végleges vízműről nagyobbrészt a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében jelentek meg. Az utóbbi cikksorozatáért az Egylet Hollán-díjának odaítélése által lett kitüntetve. A Hidrológiai Szakosztályunk közleményei számára a Temesvári vízmű ismertetését vette fontolóra, előhaladott betegsége azonban, majd pedig szomorú halála megakasztották ezen szándékát. Végezetül még megemlítendő, hogy KAJLINGER-Í kartársainak tisztelete és ragaszkodása két cikluson át a Mérn. és Épít. Egylet elnöki székébe emelte, — valamint, hogy kivált a sport révén (mint a korcsolyázó egylet agilis elnöke é. m.) a budapesti társadalom egyik legkedveltebb tagja volt. KAJLINGER MIHÁLY-ban a műszaki tudomány, jelesül a vizépítészet szinte pótolhatatlan veszteséget szenvedett, — mint embert pedig nemcsak Budapest székesfővárosa, hanem az egész ország is legjobb fiainak egyikét siratja. Áldott legyen emléke! Dr. ZIELINSKI SZILÁRD V. t. 1860—1924. A három nagy halottunk közül talán ZIELINSKI SZILÁRD dr. mérnök, műegyetemi tanár volt az, ki a Mh. Földtani Társulathoz legközelebb állott, a Hidrológiai Szakosztály ügyét a legnagyobb figyelemmel kisérte és működő tagjait a rendkívül sanyarú idők dacára is kitartásra buzdította. Választmányunknak a Szakosztály megalakítása óta tagja volt. ZIELINSKI Mátészalkán született, középiskoláit a budai (II, ker.) főreáliskolában végezte. Majd a kir. József műegyetemet látogatta, ahol kitüntetéssel diplomát is szerzett. Utána állami ösztöndíjjal két évre külföldi tanulmányútra indult, amely alkalommal Franciaország, Anglia és Németország vasutait, nagyobb hídjait és egyéb nevezetesebb mérnök-műszaki alkotásait tanulmányozta. A látottak, valamint a nyugati nemzetek kiváló szakférfiaival való érintkezés mély behatással voltak lelkületére. Hazakerülve az Út- és Vasútépítészeti tanszéken KISFALUDI LIPTHAY SÁNDOR műegyetemi tanár mellett tanársegéd lett, ahonnan azonban az ő tettekre vágyó lelke csakhamar kiszólítja a szabad mérnöki gyakorlat terére. A szabad környezetben kizárólag a maga eszméi szerint bámulatos tevékenységet fejtett ki. Rövid idő alatt hét vasúti vonal építését vállalja és összesen 1400 kilométernyi vasúti pályát épít meg. Hatvanhárom hidat (köztük 5 Dunahidat) tervez és tizenhét esetben a kivitelre is kapott megbízást. 1890-ben a kir. József műegyetem Tanácsa mint szakférfiút a hídépítéstani szerkesztések vezetésére hívja fel.