Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A juvenilis vizekről

78 DR. WESZELSZKY QYULA plasztikus agyagot és laza homokot tárnak fel. LÓCZY LAJOS, már ezelőtt 10—15 évvel az alföldi fúrt kutakkal foglalkozván, abból a körülményből kiindulva, hogy a vizet szolgáltató homokrétegek nem folytatódnak az Alföld pereméig, hanem lencsésen kiékelődnek, tagadta, hogy az alföldi fúrt kutak vize egyszerű hidrosztatikus nyomás következtében feltörő artézi víz lehessen. LÓCZY azt tételezte föl, hogy e kutakat a mélyből feltörő juvenilis víz táplálja. Nem akarok most abba a vitába beleszólni, de nem is zavarja a következő számításomat az az újabb felfogás, hogy az Alföld rétegzettsége a régi felfogással szemben, nem zavartalan vízszintes, hanem gyűrődött szerkezetű, mert az, hogy az ottani rétegek is gyürődöttek, nem mond ellent annak, hogy az azért sülyedéses terület legyen. Ugyanis könnyen feltételezhető az, hogy az Alföldet olyan befelé szűkülő kerület határolja, hogy a sülyedő rétegek egyúttal gyűrődni is kénytelenek, és nein mond ellen annak, hogy e gyűrt rétegekben is az egyes homokrétegek kiékeltek. De tekintsünk el a lencsés szerkezettől, fogadjuk el, hogy a vizet szolgáltató homokos rétegek egészen az Alföld pereméig érnek, akkor is igazat kell adnom LÓCZY feltevésének, hogy az alföldi fúrt kutak jó részének vizét okvetlenül valamilyen más erő, de semmiesetre sem a hidrosztatikai nyomás hozza a felszínre, mert a kutak nem repedésekből, de homokból hozzák felszínre a vizet, a sűrűn fekvő homokszemcsék közölt pedig a víznek akkora súrlódást, sokkal nagyobb ellentállást kell legyőzni, semhogy föltételezhető legyen, hogy az Alföld közepén is, még akkora legyen a hidrosztatikai nyomás, hogy az ottani kutak olyan mennyiségű felszín fölé törő vizet tudjanak szolgáltatni, mint amilyent nem egy esetben tapasztalunk. Hogy az alföldi fúrt kutak vize valamilyen más eredetű, nem föltétlenül bizonyítja, de mellette szól az is, hogy e kutak vizének hőmérséklete, többnyire magasabb, mint amilyen a fúrás mélységének megfelelő normális termikus grádiensnek megfelel. Induljunk ki tehát abból, hogy egy fúrt kút vize a megfúrt vizet szolgáltató homokot határoló agyagrétegekből sajtolódott ki. Tegyük fel, hogy a fúrás egy olyan vizet szolgáltató homoklencsét csapol meg, amelyet két oldalán egy-egy négyzetkilométer, vagyis együttesen 2,000.000 négyzetméter agyagfelület határol. A számítás egyszerűsítése kedvéért tekintsünk el attól, hogy a meglékelt, tehát feszültsége alól szabaduló homokréteg is zsugorodni fog, tehát vizet fog szolgáltatni, vegyük egyszerűen csak úgy, hogy a fúrás szolgáltatta víz egyedül a homokot határoló agyagrétegekből sajtolódik ki. Tegyük fel, hogy ez agyagréteg egy-egy négyzetdeciméternyi felületén naponkint csak egy csepp víz sajtolódik ki. Hogy számításom alapjául milyen alacsony értéket veszek, annak bizonyításául csak azt hozom fel, hogy az Alföld azon területein, ahol a szíksót söprik, ennél sokkal nagyobb mennyiségű víznek kell a felszínre nyomás nélkül, önként diffundálódnia, hogy gyűjtésre érdemes mennyiségű szíksót szolgáltasson. Ha tehát egy négyzetdeciméter felületen egy nap alatt egy csepp, úgy egy négyzetméternyi felületen 100 csepp víz fog kisajtolódni. Ha 20 cseppnek térfogatát egy köbcentiméternek veszem, úgy egy négyzetméternyi felületen 5 köbcentiméter és két négyzetkilométernyi, vagyis 2,000.000 négyzetméternyi felületen 10,000.000 köbcentiméter, azaz 10.000 liter víz