Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A juvenilis vizekről
A JUVENILIS VIZEKRŐL 77 hogy a különböző plutónikus kőzetek, vörös izzás közelében, légüres térben, vizet adnak le. Kísérletei szerint 1) ilyen körülmények között 1 klgrm gránit 7-35 gr 1 „ porfir 12-40 „ 1 „ ofit 15 06 „ 1 „ lerzolit 16-80 „ vizet szolgáltat. Ez alapon számítva a gránitnak egy köbkilométeres kockája 25—30 millió tonna, tehát a budapesti hévforrások 50 év alatt termelte vízmennyiséget tud szolgáltatni. A vízzel együtt hidrogén, széndioxid és egyéb gázok fejlődnek, amelyeknek térfogata a hevített kőzetek térfogatának 3—18szorosával egyenlő. Szerinte a Föld felületének gyűrődése és lehordása következtében a sülyedésben lévő talajrétegek eredetileg magasabban lévő hidratizált kőzetei mind mélyebb és mélyebbre sülyednek. Ha ezek elérik a piroszférát, úgy belőlük a kötött víz, a hidrogén és egyéb gázok felszabadulnak. Ha a folyamat lassan és fokozatosan megy végbe, úgy e folyamat termékei lassan felfelé diffundálódnak, a hidrogén a magasabb rétegekben vízzé oxidálódik s mint juvenilis víz kerül a felszínre. Ha azonban földrengés közben hirtelen beszakadás történik, vagy pedig izzó magma nyomul a kőzetek közé, úgy a hirtelen felszabaduló gázok vulkános működést fognak előidézni. Ha GAUTIER gondolatmenetének alapját elfogadjuk, amely ellen semmiféle ellenvetést nem tehetünk, úgy óriási mennyiségű, a forrásainkat és kútjainkat tápláló olyan vízzel kell számolnunk, amely nem közvetlenül meteorikus eredetű, illetve amely nem egyszerűen beszivárgás és hidrosztatikai nyomás következtében kerül a föld színére, anélkül, hogy annak eredetét mélyen a piroszféra közelében kellene keresnünk. Ugyanis senki által kétségbe nem vont tapasztalati tény, hogy a Föld gyűrődése és lehordás következtében tömör, kevéssé hidratizált és kevés nedvességet magukbazáró vulkánikus és plutónikus kőzetek kerülnek a föld színére. Ezek mállási termékei erősen hidratizáltak, lazák s ha nem teljesen száraz, sivatagos vidéken vagy pláne víz alatt rakódnak le, igen sok nedvességet zárnak magukba. Ez erősen hidratizált laza és nedvességgel telített kőzetek, amint a Földnek mind mélyebb és mélyebb rétegeibe sülyednek, a reájuk halmozódó földrétegek nyomása alatt mind jobban összesajtolódnak, majd összecementeződnek, ami által a magukkal hozott nedvesség belőlük kiszorul, sőt amikor a melegebb és melegebb mélyebb rétegekbe kerülnek, a bennük lévő kémiailag kötött víz is fokozatosan fel fog szabadulni és a felszín felé fog törekedni. Egyszerű meggondolás vezet benünket arra, hogy nagyobb területű sülyedéses alföldek fúrt kútjait főként ilyen eredetű víz kell, hogy táplálja. Fenti állításomat az alábbi két példával akarom szemlélhetővé tenni. Számításaim alapját ismét itt a közelünkből, a Nagy Magyar Alföldről veszem. A Nagy Magyar Alföldet sülyedéses területnek tartják, az ott eszközölt fúrások, a legtöbb helyen, még ezer méternyi mélységig is, többnyire vízzel telített 1 GAUTIER: La genese des caus thermales. Ann. d. Mines 1905.
