Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A juvenilis vizekről

76 DR. WESZELSZKY Q

YULA lehetne felvetni, hogy a geotermikus grádiens és a kőzetek hővezető képessége a nagy mélységben más, számításaimra kedvezőtlenebb értékű lehet, mint a milyen értékeket számításom alapjául vettem, de épen erre való tekintettel vettem a víz által leadott melegmennyiségét olyan alacsonynak és azért vettem a feltételezett lehűlési felületet oly nagynak, hogy az itt esetleg számításaimba csúszott hiba az ott használt túl alacsony értékkel sokszorosan is kiegyenlítődjék. Fenti számításomból tehát az következik, hogy a budapesti hévvizek vagy legalább is azok főtömege nem eredhet a Föld olvadt belsejéből, nem lehet SUESS szerinti juvenilis víz, de tekintettel arra, hogy Földünkön több helyütt fakadnak a budapestihez hasonló vagy annál kiadóbb vízbőségü és a budapestinél jóval magasabb hőmérsékletű hévforrások, továbbá, mivel a fenti számítások messzebbmenő következtetésekre vezetnek, vizsgáljuk meg mindenekelőtt azt, hogy lehetséges-e föltételeznünk azt, hogy forrásainkat vagy kútjainkat táplálhatja-e más, mint meteorikus eredetű víz, és ha igen, honnan ered az. SUESS az általa juvenílisnek nevezett vízről csak annyit mond, hogy az a magmából tör elő. Induljunk ki tehát azon föltevésből, amely ellen alig tudunk ellenvetést tenni, hogy a Földünk valaha, kéregnélküli, gőzökkel és gázokkal körülvett cseppfolyós közel gömb alakú test volt. Mostani ismereteink szerint a Földünk belsejének sűrűsége, vízre vonatkoztatva, körülbelül 10, a földünk felületét boritó kőzeteké középértékben 26, a vízé 1, a földet körülvevő légköré pedig egynél jóval kisebb és fölfelé folyton kisebbedő. A Föld izzó állapotában a fajsúly szerint való differenciálódásnak annyiban élesebben elhatároltnak kellett lennie, hogy akkor a Föld szilárd kérge és a hidroszféra hiányzottak, csak a piroszféra és az atmoszféra voltak meg. Akkor a víz egész mennyiségének, a klórnak, szénnek, kénnek és könnyű fémek legnagyobb részének az atmoszférában kellett helyet foglalnia. Akkor és az is csak akkor, amikor a Föld már annyira lehűlt, hogy közelében a víz már nem disszociálizálódott hidrogénre és oxigénre, csak annyi víz lehetett az olvadt tömegben, amennyi abban a vízgőz parciálió nyomásának megfelelően az adott hőmérsékleten oldódott. Igaz ugyan, hogy akkor amikor az összes víz az atmoszférában foglalt helyet, a vízgőz parciális nyomása körülbelül 200 atmoszférányi és ehhez hasonló lehetett a széndioxid parciális nyomása is, amelyeknek parciális nyomása ma csak ezredatmoszférákban fejezhető ki, de még így is a Föld olvadt belsejében sokkal kevesebb víz, széndioxid és egyéb közönséges körülmények között cseppfolyós és gázalakú test maradhatott vissza, semhogy azok a Föld mostani szilárd kérgének nyomását legyőzni képesek lennének, vagy pláne oly hatalmas feszítőerőt tudnának kifejteni, amilyeneket a vulkáni explozióknál tapasztalunk; eltekintve attól, hogy a piroszférában visszamaradt illékony anyagok legnagyobb részének már akkor ki kellett szabadulnia onnan, amikor a víz már lecsapódott, de a földkéreg még aránylag vékony volt. Sokkal valószínűbb képet ad ezzel szemben, a juvenilis vizek képződéséről GAUTiERnek kísérleti alapon vont következtetése. GAUTIER megállapítja,