Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária forrás rádioaktivitása

48 DR. WESZELSZKY GYULA A forrásmedencének a 2. ábrán bemutatott alakja azt mutatja, mintha az egy alulról feltörő forrásnak a tölcsére volna. E körülmény valószínűvé teszi, hogy a forrás fenekén egy most is működő, vagy még valószínűbben egy eldugult forrástorkolatnak kell lennie. Ez utóbbi feltevés mellett szól az üzem igazgatójának állítása, hogy a forrásmedence tisztításakor, az előbb említett két helyet kivéve vízbeömlést másutt nem láttak, továbbá az, hogy a vízből meglehetős mennyiségű, aragonitból álló súlyos iszap válik ki. Valószínű tehát, hogy a forrás vízének eredeti betorkolási helye a forrásmedence fenekén 2. ábra. A Hungária forrás medencéjének függőleges metszete az alaprajz a—d irányában. volt, ez azonban idővel bedugult s azért a víz a medence magasabb pontján keresett magának utat. E feltevésemben megerősít egy régebbi tapasztalatom. A Rácfürdő kis forrása egy hasonló, de sokkal nagyobb üreg magasabb pontján fakadt. Az üreg főként mállott márgából álló iszappal volt eldugulva. Ajánlatomra az üreg tisztogatásához fogtak s amikor a függőleges irányban mintegy négy méternyire haladtak a felső forrásnyiláson a víz elapadt és az üreg fenekéről tört fölfelé. Sajnos, a Hungária-forrás medencéje sokkal szűkebb, semhogy remélni lehetne, hogy a forrásnak eredeti torkolatát ismét megtudnánk nyitni. Hogy a forrásmedence alján stagnáló és nem áramló víz van, amellett szól, hogy a medence vizének hőmérsékletét a fenéken 37-8° C-nak, míg a felületen 396—39'9° C-nak találtam, továbbá, hogy a mélyben levő víznek rádiumemanációtartalmát jóval kisebbnek találtam, mint a medence felső részeinek két pontján vett víz rádiumemanáció tartalmát.. Itt még rá kell mutatni azon körülményre is, hogy a medence aljáról vett vízzel végzett két ellenőrző kísérletnél a kapott eredmények sokkal jobban