Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária forrás rádioaktivitása

A BUDAPESTI HUNGÁRIA FORRÁS RÁDIÓAKT1V1TÁSA 49 eltérnek egymástól, mint a többi vizsgálatnál, továbbá arra, hogy legkisebb eltérés mutatkozik az ivókútnál vett víz két próbájával kapott értékeknél. Ez azonban, tekintve az elmondottakat és a vízvétel módját egészen természetes. Ugyanis az ivókútnál való vízvétel alkalmával, a forrásmedence vize, amelyben felül emanációban dúsabb, alul szegényebb víz van, nem lett megzavarva, tehát mind a két alkalommal egyforma összetételű vizet kaptam, a medence aljáról azonban csak úgy vehettem vizet, hogy a vízgyűjtő tölcsért felülről nyomtam a mélybe s ezzel a medencében levő vizet, bár igyekeztem, hogy lehetőleg kevéssé, de mégis összezavartam. Az első vízvételnél még kevésbbé volt a víz megzavarva s akkor kevesebb, a második vételnél a jobban összezavart vízben már több rádiumemanációt találtam. Az elmondottak mind amellett szólnak, hogy a medence alján a második rajzon pontozott vonallal jelzett síktól lefelé holt tér van, amelyben a stagnáló víz csak lassú keveredéssel jut a fölötte levő melegebb vízbe és ezzel a fogyasztásra. Egy ilyen holt tér pedig káros magára a vízre is. Káros egyrészt azért, mert a víz fölösleges hideg közetfelülettel érintkezik, ami a víz hőmérsékletét csökkenti; káros, mert a rádiumemanáció önmagában is, és pedig elég gyorsan (4'8 nap alatt a felére) elbomlik s igy a stagnáló víz rádiumemanácíótartalma csökken és ez részben az által, hogy a fölötte levő vízből emanácíót von el, részben azáltal, hogy azzal kismértékben keveredik, a fogyasztás alá kerülő víz emanácíótartalmát is csökkenti; káros végül azért, mert régi tapasztalat az, hogy a legtöbb ásványvíz sokkal hatásosabb a forrásnál, mint ha azt palackozva hosszabb idő múlva fogyasztják. E tények egyik oka — ez vonatkozik a rádiumemanációtartalmú vizekre, — hogy a palacko*zás közben a vízben oldott rádiumemanáció egy része elvész és a megmaradt része állás közben elbomlik, a másik oka pedig, amire már a budapesti hévvizekről szóló előbb említett tanulmányomban magam is rámutattam, amit a Hungária forrásból elég tekintélyes mennyiségben kiváló aragonit is mutat, hogy a mélyből feltörő források vizében oldott alkatrészek még labilis egyensúlyban vannak. Ezek azután, állás közben, részben kiválások mellett, kevésbbé hatékony stabilis viszonyba kerülnek. Újabban e kérdést tanulmányozva O. BANDISCH és LARS A. WELS a new-yorki ROCKEFELLER intézetben mesterségesen állítottak elő olyan vegyületeket, amelyek az ásványos vizekben előfordulnak s azt tapasztalták, hogy a frissen előállított vegyületek olyan kémiai, biologiai és fiziologiai hatást váltanak ki, amelyet a nem frissen előállított vegyületekkel elérni nem lehet. Egyesek e vegyületek közül néhány napig is megtartották aktivitásukat s csak hosszabb idő múlva — mint ők mondják — öregedtek meg, mások ellenben már órák, sőt percek, vagy másodpercek alatt elvesztették aktivitásukat. Hasonló reakciókat ásványos vizekkei is végeztek s hasonló eredményre jutottak. E tapasztalatok alapján fontos, hogy az ásványos víz, amint a forrásból kilép, minél rövidebb idő alatt a fogyasztóhoz kerüljön. E szempontból legcélszerűbb volna a forrásmedencét teljesen megszüntetni s a forrásnyílásokat közvetlenül az elvezetőcsővel összekötni. Tekintve azonban azt, hogy a forrás szolgáltatta víz nem túl nagy s időközönkint a víz fogyasz-