Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária forrás rádioaktivitása

A BUDAPESTI HUNGÁRIA FORRÁS RÁDIÓAKT1V1TÁSA 47 csapra húztam és a másik végét, miután rajta egy darabig a vizet folyni hagytam, a légritkított palackkal kötöttem össze. Vizsgálataim adatai a következők: Az a-val jelölt pontról vett víz egy literjében találtam: I 60*8 II 59 8 középértékben 603 Eman, vagy 166 Mache egységnyi rádiumemanációt. A 6-vel jelölt helyen vett víz 1 literjében: Ii' gg ^ középértékben 69-l Eman, vagyis 19 0 Mache egységnyi rádiumemanációt. Az ivókút csapján át vett víz egy literjében: I 54 3 II 54 9 középértékben 54~6 Eman, vagyis 15-0 Mache egységnyi rádiumemanációt. A forrásmedence fenekéről vett víz egy literjében: I 539 lj középértékben 55'7 Eman, vagyis 15-3 Mache egységnyi rádiumemanációt. Mint a fenti adatokból kitűnik a legtöbb rádiumemanációt (69i Eman) a b ponton vett vízben találtam. Az a ponton vett víz rádiumemanációtartalma (60i Eman) már jóval kevesebb. E körülmény azt mutatná, hogy a két kis forrástorkon két különféle összetételű víz jönne a medencébe, én azonban e két adat különbözőségét másban keresem. Ugyanis akkor, amikor a két első vizsgálatot végeztem, a forrásmedence telve volt vízzel és ezért akkor a két kis forrástorkolatot nem láttam s csak az üzem igazgatójának bemondása alapján vettem a jelzett helyekről vizet. A d pontnál való vízvétel alkalmával a tölcsérrel tapogatódzva, valamivel mélyebben a víz színe alatt kis üreget éreztem s abban a hitben, hogy az lesz a forrástorkolat, onnan gyűjtöttem a vizet. Mint az utolsónak közölt adatból kitűnik, a forrás mélyebb részeiben kevesebb emanációt tartalmazó víz van s így valószínű, hogy az a pontban gyűjtött víz már kevert volt. E föltevésem helyességéről újabb vizsgálattal könnyen meggyőződhettem volna, de tekintettel arra, hogy e körülmény a későbbi következtetéséiül szempontjából nem fontos, ettől eltekintettem. Az ivókútnál vett víz rádiumemanációtartalma (54'6 Eman) már jóval kisebb, mint akár az a, akár a b ponton gyűjtött vizé. Miután, mint már említettem, az idevezető zárt vezetékben emanáció nem veszhet el, az itt talált rádiumemanáció mennyisége a rajzban űf-vel jelölt ponton a csőbe áramló víz rádiumemanációtartalmával azonos. Mint az adatokból látszik, a forrásvíz eredeti rádiumemanációtartalmának tekintélyes részét elveszti, mialatt az a és b pontokról a d ponthoz, tehát a fogyasztásra kerül. Mielőtt ennek okáról és e bajon való segítés módjáról szólnék, foglalkozni kívánnék az utolsónak közölt adattal.