Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti ásványos vizek vegyi viszonyai

30 DR. WESZELSZKY GYULA Legfeltűnőbb a hévvizek, de különösen a gellérthegyi forráscsoport vizeinek meglehetősen nagy rádium-emanáció tartalma. Feltűnő ez egyrészt azért is, mivel Budapest környékének geologiai viszonyai nem olyanok, hogy ilyen rádiumtartalomra számítani lehetett volna, de főként azért feltűnő, mert épen a dolomitban, tehát a rádiumban legszegényebb kőzetek egyikében fakadó források vizében található a rádium-emanáció legnagyobb mennyisége. Hogy a rádium-emanáció nem a dolomitból kerül a vizekbe, bizonyítja az, hogy a városligeti artézi kút fúrása 970 méter mélységben szintén a dolomitot éri el s ennek vizében legkevesebb a rádium-emanáció. Hogy a rádium-emanáció, nem juvenilis gáz alakjában kerül a vízbe, azt mutatja, hogy ez esetben épen a városligeti artézi-kút vizében kellene ebből legtöbbet találnunk. Annak, hogy a rádium-emanáció a vizek juvenilis alkotórésze volna, egyébként is ellentmondanak JOLLY, STRUTT és mások vizsgálatai, amelyek szerint a Föld belsejében nem lehet még annyi rádium sem, amennyit a Föld kérgében elhelyezkedő kőzetekben találunk. Annak okát tehát, hogy épen a gellérthegyi csoport forrásaiban találjuk a rádium-emanáció legnagyobb mennyiségét, a gellérthegyi források belső alakjában kell keresnünk. Itt helyenkint látni lehet, hogy a víz a felszínen levő dolomit barlangszerű repedésein jön ki. Valószínű, hogy a víz e repedéseket helyenkint, közel a felszínhez is tágas barlangszerű üregekké marta ki. A rádium maga, minden valószínűség szerint a dolomit alatt fekvő kőzetből kerül a vízbe. Hogy a vízben, nemcsak rádium-emanáció, de végtelen csekély mennyiségben szilárd rádiumvegyületek is vannak oldva, bizonyítja, hogy e források mindegyikének üledékében rádiumot lehet kimutatni. A vízben oldott rádiumvegyületek mennyisége azonban rendkívül csekély. Ez egyébként természetes is, mert a rádium szulfátja vízben, majdnem oldhatatlan s e vizek mind szulfátosak. A nagy mélységben azonban, a nagy nyomás alatt levő, esetleg ott még szulfátmentes víz, a kőzeteket bontja s rádiumot old. A rádium-szulfát s egyéb alkotórészek azonban fokozatosan kiválnak, de a kiválott üledéket a szűkebb repedésekben sebesebben haladó víz magával ragadja s csak ott fogja lerakni, ahol a víz útja a barlangszerű kiszélesedésekben lassabbá válik. Ilyen üregekben évezredek alatt a rádiumos finom üledék összehalmozódhatik és a most ezen áthaladó víz ebből gyüjtheti jelenlegi rádium-emanációs tartalmát. Hogy a városligeti artézikút vizében, amely szintén dolomitból kerül a felszínre, rádium-emanációt alig lehet találni, oka lehet egyrészt az, hogy e kút új keletű, tehát ott még tágas üregek és azokban üledék képződése nem következhetett be, másrészt az, hogy ott a dolomit mélyen fekszik, tehát a víz abban még nagy nyomás alatt van, ennélfogva ott más viszonyok uralkodnak, mint közel a felszínhez; ott, ha ki is válik rádium, az másként, esetleg kristályosan válik ki s tömör kristályokból az emanáció nehezebben szabadul ki, mint a laza, vízátjárta üledékből. Ez természetesen csak föltevés, amelyet, miután a Föld mélyében lejátszódó folyamatokat megfigyelni képtelenek vagyunk, jobban bizonyítani nem tudunk, de a szerző eddig mintegy 60—70 ásványos forrás rádiumtartalmát vizsgálta s eddig egyetlen adatot sem talált, amely e feltevésnek ellentmondott volna,