Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Bánlaky Géza: A budapesti fürdők és ásványos vizek történeti és gazdasági viszonyai
22 BÁN LAKY GÉZA burkolatok a fürdők gazdag és művészi kiképzését igazolják. Egy CLAUDIUS korabeli felirat az „aquae calidae superiores et inferiores" — felső és alsó meleg hévvizekről szól, ami azt bizonyítja, hogy a rómaiak nem csupán az óbudai langyosforrásokat, hanem a józsefhegyi és gellérthegyi hévvízeket is ismerték. Nem alap nélkül következtetünk ezekből Aquincumnak fürdőváros jellegére és arra, hogy a budai hévvízeket már a rómaiak ismerték és használták. Az ötödik század közepén a hunok kiszorítják a rómaiakat alsó pannóniai pozíciójukból és a győzedelmes ATTILA a „felső hévvízeknél" emeli fel fejedelmi lakhelyét. A honfoglaló ÁRPÁD átkelvén a Dunán, táborát a Duna partján egészen a felső hévvizekig (usque ad apuas calidas superiores) üti fel és hatalmába veszi ATTILA ősi várát. Számos adatunk van arra, hogy a budai gyógyforrásoknak már az első ÁRPÁD-házi királyok korában nagy jelentőséget tulajdonítottak. A város felső és alsó végén elterülő városrészeket Felső- és Alsó-hévvízeknek hívták. A mai Szent Gellért-hegynek déli alján elterülő települést Szent Erzsébet falvának nevezték, itt volt a János-rendi vitézeknek fürdővel kapcsolatos kórháza. MÁTYÁS király idejében kezdődik a fürdők felvirágzásának kora. A királyi fürdő (a mai Rác fürdő) pazar fénnyel volt berendezve és a királyi várral fedett folyosó kötötte össze. A török hódoltság egyébként gyászos emlékű korában a budai fürdők fénykorukat élték. Az az uralom, amely MÁTYÁS király híres szépségű Buda várára csak rablást és pusztítást hozott, a fürdőket megkímélte, sőt vallási felfogásának megfelelőleg a fürdőkultuszt oly mértékben fejlesztette, hogy a budai fürdők abban az időben tökéletes és fényűző berendezéseikkel messze földön híresek voltak és összehasonlíthatatlanul fölötte álltak a nyugati országok fürdőinek. Kimerítő ismertetését találjuk a budai fürdőknek az idősebbik WERNHER GYÖRGY doktornak 1551-ben Bécsben megjelent „Hypomnemation deadmirandis Hungáriáé aquis" című munkájában. A XVI. és XVII. században Budán megforduló követségek tagjainak számos emlékirata magasztalja a fürdők páratlan szépségét és csodás hatású gyógyító erejét. BROWN angol orvos, aki az angol királyi orvos egyesület megbízásából csaknem egész Európát beutazta, 1673-ban megjelenő útleírásában a legkimerítőbben ismerteti a török-kori budai fürdőket, amelyeket a legkiválóbbaknak tartott. Leírásában nyolc fürdőről tesz említést, ezek: 1. AWageweir (Purgatórium), amitatörökök Aga fürdőnek, Adzeika Ilytsa vagy Szüzek fürdőjének is neveztek, a mai Szent Gellért fürdő, a Konstantinápolyba vezető út mellett. A fürdő mai földalatti kupolás forrásmedencéje részben ezekből a török időkből maradt fenn. 2. A kupolás fürdő, amelyet WERNHER királyi fürdőnek nevez, MÁTYÁS király kedvenc fürdője, a mai Rácz-fürdő.
