Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Budapest-Székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése

18 BUDAPEST-SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNYVÍZFORRÁSAINAK GEOLÓGIAI JELLEMZÉSE. mehet végbe, amiből végső eredményben a budai termák különböző hőfoka (46—64" C.) is elfogadható módon magyarázható. Budapest III. kerületén (Óbudán) kívül már csak a legkevésbbé mély emelet erős forrásai mutatkoznak, nevezetesen a kerékcsárdai forrás (23°), a Római fürdő (Akvinkumi) erős forrása (tava 23°). a csillaghegyi Ár pádforrás (23") és a békásmegyeri Kisforrás (Bründl 18" C.). A Szt. Lukács és Császárfürdők területén végre még azzal a ritka esettel is találkozunk, hogy az egészen 64° C.-ig menő hévforrások mellett elkülönülve a csak 27" C.-kal bíró félhévvizek is kilépnek. A 30 m.-es geotermikus grádiens alkalmazása alapján ezek a félhévvizek 300—500 m. közötti mélységből eredhetnek, míg ellenben a forróbbak nagyobb mélységből valók. Tektonikailag nem érdektelen vonása a budapesti termális forráskörzetnek továbbá még az is, hogy a két forróvizü forráscsoport a Szt. Gellérthegy és a Józsefhegy ismert antiklinálisaihoz mintegy hozzátapad, — ami ezeknek az antiklinálisoknak pinceboltozat- (gádor-) szerű folytatása és a hévvíznek éppen ezen gádorokban történő felszállása révén volna legegyszerűbben megmagyarázható, oly módon, amint azt a kiállított rajzcsoportban látható tömbdiagrammunkban kifejezésre juttattuk. b) Artézi fúrással fakasztott termák. Az előbbiekben elmondottakból kiviláglik, hogy Budapesten a Duna balparti területén az alaphegység mélyen keringő vize, artézi feszültségben kell, hogy legyen. Ennek a körülménynek a felismerése alapján sikerült is ZSIGMONDY VILMOS bányamérnöknek néhai JÓZSEF főherceg megbízása folytán 1867-ben a Szt. Margitszigeten, tehát a Duna közepén 118 méter mélységből egy rendkívül bővizű és 9.45 m.-rel a sziget talaja fölé emelkedő hévforrást fakasztani. Budapest székesfőváros megbízása folytán elkészült azután 1878-ban ugyancsak ZSIGMONDY által a városligeti artézi kútfúrás, Budapest VI. kerületében az Andrássy-út végén, a városligeti tó közelében, amely 970 méter mélységből közvetlenül a fődolomitból naponta 50,000.000 ltr. 73875°-ú, 13 5 m. térszín (110 m.) feletti emelkedéssel bíró héwizet a felszínre juttatott. A két előbb említett artézi mélyfúrás országos hírű gyógyvizet szolgáltat, amely kémiai karaktere szerint hasonló a Budapest jobbparti természetes hévforrások vizéhez. c) Artézi fúrással megnyitott hideg (ivó- és ipari viz-) források. Az artézi fúrással feltárt hideg források kizárólag a Duna balpartján, harmadkori területen voltak fakaszthatok. Ebben az esetben a miocén rétegek viszik a szerepet, nevezetesen az alsó részük, vagyis a Bourdigalien emelet, amely túlnyomó részben kavics- és homoklerakódásokból áll, amelyek kiválóan vízgyűjtők, — míg a fölöttük következő felső miocén (vindoboni, szarmata