Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Budapest-Székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése

SCHAFARZIK FERENC DR. 19 emelet), de különösen az alsó pliocén (pannoniai-pontusi) agyagtelep a raktározott víz feszültségét létrehozó takarót képezik. 1884-ben érték el először a fővárosi X. kerületben (Kőbányán) a felső miocén rétegek átfúrása után a bourdigaleni víztartó kavics- és homokrétegeket, amelyekből kezdetben a szaporán emelkedő víz a fúrócső szájnyílásáig fölért. De amikor ebben az ipari kerületben a gyárakban egymás után fúrtak artézi kutakat, amelyekből a vizet még erősen szivattyúzták is, — valamennyi fúrásban (fúrt kútban) a víz tükre 20—30 m.-re szállott le. Ezeknek az átlag 100 m.-es kutaknak kitűnő ivóvize 13—14C°-ú, amiből közelítőleg egy normális geotermikus grádiens adódik ki. Ezek a szóban álló fúrt kutak Kőbányán főleg az ottani sörgyárak vízszükségletét fedezik s vizük, — dacára annak, hogy eddig már kb. 27 létezik, mégis szinte kifogyhatatlannak mondható. d) Ásványos (keserű) talaj vízforrások. Ide tartoznak azok a talajvízforrások, amelyekben nagyobb mennyiségű magnézium -és nátriumszulfát - sók foglaltatnak. Ezeknek keletkezése az egykori termális hatásokra pirittel impregnált dolomit és az alsó oligocénkori k i s c e 11 i agyag képződményeiben folyó, cserebomlásszerü kémizmusától függ. Amint azt már az elődeink (SZABÓ J., MOLNÁR J., HOFMANNK.) helyesen felismerték, a keserűsó képződése a pirit és a dolomit kölcsönös elbomlásából indul ki, még pedig a következő egyenlet értelmében: FeS2 + 70 + H20 = FeS04 + H2S04 6 Fe S Ü4 + 3 O + 3 H

2 0 = 2 Fe

2 (S Oé)s + 2 Fe (0 H)

s Fe

2 (S 04)

3 + 6 H2 0 = 2 Fe (0 H)s + 3 H2 S 04 CaMg(C03)2 + 2H

2S04 = CaS04-|-MgS04 + 2H20 + 2CC>2 Míg a pirit kristályok utáni limonit pszeudomorfozák, valamint az újonnan képződött gipszkristályok a cserebomlás helyén maradnak, addig a kezdetben igen híg keserűvizes oldat a talajban lassan völgy felé száll. A Budai hegység D-i részében a Szt. Gellért—Sashegy—Csíki-hegyek lábánál elterülő kiscelli agyagon egész sora látszik a kisebb medencéknek, amelyekben kiscelli agyag anyagában benne lévő pirit (markaszit), továbbá dolomittörmelék, úgyszintén földpát- (andezittufa) tartalma folytán bőséges gipszkiválás mellett nemcsak magnéziumszulfát (MgSÜ4. 7H

20), hanem a jelenlévő NaCaplagioklasz rovására még nátriumszulfát (glaubersó Na

2S04. IOH2O) is keletkezik. Minthogy ezekben a kis teknőkben, a csaknem teljesen szintes talpukon a víz esése minimális, bőségesen van alkalom arra, hogy a kiscelli agyag felső morzsalékos szintjét betöltő keserűvíz, kivált a melegebb évszakokban, párolgás folytán tetemesen koncentrálódjék. Ily módon felszaporodik e medencékben a töményebb keserűvíz, amelyet azután gondosan külön erre a célra épített 6—8 m.-es ciszternakutakban mint talajvízforrásokat felfognak. Más felfogás szerint minden kék agyagban már benne foglaltatik a pirit (TSCHERMAK G.), úgyhogy az agyagban a pirit és speciális esetekben a szintén jelenlevő földpát- és dolomitbehintések közt végbemenő kölcsönös bomlás