Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Budapest-Székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése

16 BUDAPEST-SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNYVÍZFORRÁSAINAK GEOLÓGIAI JELLEMZÉSE. A félhévvizek pedig ezek: A Szt. Lukács fürdő langyos forrása és forrástava . . 27° „ A Császárfürdő „hasadék forrása" a gazdasági udvarban 27° „ A Császárfürdö török forrása 28° „ A Szt. Lukácsfürdő „Római" forrása 25-80° ,, A Szt. Lukácsfürdő „Kristály" forrása 2700° „ Megemlítendő továbbá, hogy ezeken kívül régebben a Szt. Margitsziget felső végében is mutatkoztak hévvízszivárgások, amelyek azonban az artézi kút lefúrása alkalmával eltűntek, és azután még az újpesti (a Rákospatak torkolatával szemközt fekvő) egykori fürdőszigeten is voltak hévforrások (41 C"-kal), ahol a rómaiaknak fürdőépületeik is voltak. Ez a hévforrás azonban az újpesti kikötő építésekor történt mederszabályozás és kotrás alkalmával a kis szigettel együtt eltűnt, úgyhogy most a hévvíz a Duna-meder fenekén a folyó vizével elegyedik. Ezután következnek a főváros III. kerületében már Óbuda (Aquincum) külső határában, valamint a szomszédos Békásmegyer területén fakadó félhévvizek: A Kerékcsárdai forrás a Bécsi-úton, a vámsorompó közelében 20° C A Római forrás tava, a római Aquincum ivóvízforrása . 22-5° „ Az Árpádfürdő medencéje a Csillaghegy tövében . . . 22'5° „ A békásmegyeri Kisforrás (Bründl) 18° „ Mindezek a források: hév- és félhévvizek az alaphegység felsorolt képződményeiből származnak. Ezekben a víz nemcsak a likacsos kőzeteket és a hasadozott kőzettelepek litoklázisait tölti meg, hanem természetesen az útjokba eső impermeábilis kőzettelepek összes töréseit és nyílt vetődéseit is. Ezen formációk sorozatában a permeábilis rétegcsoportok felváltva lépnek fel impermeábilisokkal, úgyhogy ennélfogva a mélységben keringő víz a vízben szegény horizontok közt, különösen a permeábilis kőzettelepekben gyülemlik fel. így pl. nevezetes a felső triász fődolomitja mint kitűnő gyűjtőszint, ellenben az alatta fekvő füredi márga, amelynek rétegei túlnyomóan impermeábilisak, vízszegény. Továbbá még ez utóbbi alatt is a kagylós mészkő, mint erősen hasadozott kőzet egyszersmind kitűnő emelete a mélységbeli víznek. Majd tovább lefelé a werfeni palák nagyjából ismét vízszegények, a permi rétegcsoport pedig ellenkezőleg vizben gazdag stb. Az egyes vízemeletek közt az összeköttetést az impermeábilis kőzettelepeken keresztül hatoló vetődéses törések létesítik. Ily módon több egymás fölött elhelyezkedő emelet jön létre, amelyeknek sorozata legalább 2000 m mélységig, vagyis igen valószínűen a kristályos palák régiójáig lenyúlik. Ennek a mélység felé tartó, de az impermeábilis kőzettelepeken keresztül csak lassabban, — tehát egészben véve lassúbbodva leszálló víztömegnek a temperatúrája emeletről-emeletre ugrásszerűen mindig magasabbra emelkedik, míg végre alul, a vízkeringés alján, vagyis az alaphegység kristályos palái körül már például a 81°-ot is elérheti. Ebben a régióban lépnek azután hozzá a különben freatikus eredésű méiytalajvízhez a juvenilis alkatrészek