Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Hojnos Rezső dr.: Az unyi ásványvízforrások hidrogeológiai viszonyai

44 DR. HOJNOS REZSŐ töményebb a tömördi keserűvíz, ahol a töménység 65 gr.—

ig is felemelkedik. Ezen összehasonlításoknál mindjobban kidomborodik ILOSVAY azon következtetésének helyessége, amely szerint a jellemző alkatrészek közel egyenlő előfordulásnak s csupán a hígításban van az eltérés, továbbá hogy SZABÓ

1) felfogásának megfelelően nem annyira a múltban képződött sótelep kilugzása, mint inkább a jelenben is működő vegyi és mechanikai mállás anyagainak oldatba jutásáról van szó. A csapadékból származó leszüremkedő víz tehát a kedvező földtani körülmények folytán veszi fel a jellemző szulfáttartalmat. Ami a timsós keserűvíz itteni előfordulását és keletkezését illeti, úgy az szerves összefüggésben van a földtani alkattal amelyet röviden csupán a Vörösoldalra vonatkoztatva a következőkben körvonalazok. Miként a budai keserűvizek az oligocén-korú kisebb agyagnak a felszínhez közeli előfordulásával kapcsolatosak, úgy itt is szerephez jutnak az oligocén rétegek. A Vörösoldal szántóföldekkel borított teteje és oldala feltárást nem nyújt úgy, hogy a rétegek települési határa eléggé elmosódott. A tetőn sárgás márgás homokkő van, amelybe meszesebb részek sőt helyenkint egész oolitos meszes homokrétegek települnek, rossz megtartású kövületeket szolgáltatva, sikerült meghatároznom a következő fajokat. Potamides (Pyrenella) plicatus BRUG. (gyakori), Cardium sp. egerense? továbbá Cyrena töredék. Lefelé haladva mind nagyobb lesz az agyagtartalom, bár sósavval mindegyik jól pezseg, ami a főleg szétmállott kövület-maradványoknak tudható be. A homokkő mállási terméke sárgásszürke színű, addig a finom szemcséjű homokok vörhenyes színűek, ezek adták valószínűleg a Vörösoldal elnevezésére a támpontot. E homokokból LIFFA

2) Pectunciilus obovatus LAMK-Í említ Cyrena semistriata DESCH. társaságában Dágról sőt a kiskerekdomb tájáról is. A laza homokkő és agyagrétegek váltakozásából, ő is megfigyelte, bár e feltárás nélküli területen már csak a talajismeret módszereivel lehet boldogulni. Erre települ kétoldalt a csúcson az oligocént szabadon hagyva a sárgás, néha vereses szívós agyag, változó mésztartalommal s összekötő kapocsul szolgál az oligocén és a szarmata képződmények között. Ebben az agyagos rétegekben foglalnék helyet a keserűvíz források. A vastagsága ehelyütt e rétegnek 4—6 méter, mert a lejtőn délnek lefelé haladva egy édesvizet szolgáltató kút már a szarmatába van vájva. Ez az agyag tartalmazza a keserűvíz alkotórészeit, mert ha földfúróval a mélyből felhozunk belőle, úgy a napon beszárítva a só ki is virágzik hamvas szint adva a felületnek. Erre simul a szarmát emelet, durvaszemű likacsos kövületdús sárgásfehéres mészmárgája számos helyen oolitos szerkezetet is mutat és akkor a homokkővel mutat nagy hasonlóságot. LIFFA a cerithium os faciesü szarmát mészkövet az unyi kőbányák jól rétegzett komplexusából említi, ehelyütt a !) HOFFMANN és LÓCZY : A budai keserűvíz források keletkezéséről F. K. 1910. 2) Agrogeologiai jegyzetek Tinnye és Perbál vidékéről. (Évi jelentés 1904.)