Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Kállai Géza: A triaszvíz és a magyar energia kérdés

A TRIASZVIZ ÉS A MAGYAR ENERGIA KÉRDÉSE 37 Ilyenek a bécsi vízvezeték forrásai is, ahol egyetlen ponton, naponként 200,000.000 liter (200.000 m

3) percenként kb. 130.000 liter víz fakad. A Hallstadt melletti Hirsch brunn és Koppelbrüll-forrás ugyancsak triaszvíz. Az A u r e z i n a-forrás Trieszt mellett szintén karsztvíz, amely Trieszt város lakosságát látja el vízzel. A tenger némely pontjain megfigyelték, hogy édesvízi szigetek találhatók; így a dalmát partvidék egyik pontján a lakosok az édes vizet a tengerből merítik. Az Indiai Óceánban néhány év előtt az angol hajóhad 125 tengeri mértföldnyire Chitagongtól ily édesvizű szigeteket észlelt, amelyek mindannyian ily eredetűek. A triaszvíz minőségére nézve kifogástalan, bacillusmentes és nem nagyon kemény, az egészségre semmiképpen sem káros. Ennek igazolására nézve szolgáljon a következő példa: 1909. március havában a tatabányai bányatelepen tífuszjárvány dúlt, amiért az összes kutakat és vízvezetékeket a fertőzés gyanúja miatt le kellett zárni és gondoskodni arról, hogy az akkor már 15.000 lelket számláló bányatelepet megfelelő, egészséges ivóvízzel lássák el. Néhai JEX SIMON bányaigazgató a triaszvizek jelenlétéről az előző években a tatabányai bányákba betört vizek útján közvetlen tapasztalatokkal bírt és a triaszvíz ottani szintmagasságáról közvetlen adatokkal is rendelkezett. Nem volt tehát oka kétkedni abban, hogy a triaszmészkőbe telepítendő aknával, illetve abból a mészkőbe hajtott folyosóval vizet fog fakasztani, hiszen felismerte azt, hogy a tatai tavak is vizüket a tó fenekén fakadó triaszvízforrásokból nyerik. Ugyancsak triaszvíz okozza azokat a vadvizes, sásas, nádas ingoványokat, kisebb tavakat, amelyek Bánhida és Kisbér között hosszú vonulatban egymást követik. A tatai tavak szintmagassága állandóan 128—132 m tengerszintfeletti magasságban van. Tekintve, hogy Tatabánya a triaszmészkőhegység gerincéhez, a szári vízválasztóhoz közelebb esik mint Tata és Tóváros, a triaszvízszintet is magasabb nívóban kellett elérnie. Ezen okoskodás alapján a felsőgallai mészkőbánya alatt kiemelkedő dachstein-emeleti triaszmészkő legmélyebb kibúvásának helyén 172 méter tengerszintfeletti magasságban lemélyített egy aknát, amellyel már 325 méter mélységben elérte a 1395 m triaszvízszintet, amely Tatabányára nézve a veszélyes víznívót képezi. E szint elérése után a vízszint felett egy 2 m

i

! percenkénti teljesítményű szivattyút állított fel és 7 méterrel mélyebbre mélyítette még az aknát. Tehát 39'5 méter mélységre hatoltak. Innen a dachstein mészkőbe, a kőzetrepedések irányában a mészkőhegység gerince felé két méter magas és két méter széles szelvényű folyosót hajtottak ki 130 méter hosszban. A kihajtás folyamán majdnem minden 10—20 méternyi előhajtás után vízforrásokat találtak, amelynek vízbősége 50—300 liter között váltakozott. S csak mikor a fakasztott források vízmennyisége a percenkénti 2000 litert is túlhaladta, szüntették be a további kihajtást. Ez a víz a 1395 méteres magasságnál feljebb nem emelkedett és szivattyúk segélyével nyomják két elosztó tartányba. Innen látják el immár 14 év óta egészséges ivóvízzel a telep lakosságát és táplálják a kazánokat.