Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája

A OÖMÖR-TORNAI KARSZT HIDROLÓGIÁJA 25 Töbör (dolina) fenekén meggyült talajban fakad gyér vize, amelyet — ottlétemkor — gémeskúttal igyekeztek összegyűjteni. Ilyen talán a Borzova melletti (KDK) Haragistya-kút forrása is. Réteg-források. Nem karsztos területen fel sem tűnnének e források, de itt, a kis- és nagy-források végletei között, mint idegen alakzatokat kell megemlítenünk. A réteg-források — nem karszt-források. Legalább nem abban az értelemben, hogy a karszt-víz lefolyásai volnának. Az itteni rétegforrások csak a karsztmészkövek alját megfekvő paláskőzetek közvetlen fakasztásai. Mindenütt a sekély-karszton, ennek is a peremén fakadnak. Vízmennyiségük közepes. Több a fennti kisforrások vizénél, de jóval kevesebb, mint a valódi karsztforrásoké. Legszebb példányai Szilice község mellett találhatók, hol a fennsík tetején — felgyürődés mentén — széles pásztában bukkan napvilágra a werfeni pala. Ilyen a falutól ÉK-re fekvő Zsebee-forrás, a kertek-alján bugyogó névtelen, majd tőle K-re még egy. A falu közepén fakadó nagyforrás nem ilyen. Rétegforrás az Ardócska-puszta forrása is, sőt tüzetesebb tanulmánnyal ezek számát még szaporíthatnék. Nagy (karszt) források. Ide sorozzuk a karszt-víz lefolyásait. Azokat a bővizű forrásokat, amelyek a fennsíkok peremét szinte füzérek módjára fogják közre. Karsztunk legjelentősebb hidrológiai alakzatai. Nemcsak azért, mert a karszt területére hullott víz legfontosabb elvezetői, hanem azért is, mert hozzájuk simul a terület gazdasági élete is. E források tüzetes ismerete a gyakorlati hidrológia tekintetében is jelentős. A nagy források eredetét — a hidrológiai tényezők vázolta után — ugyancsak könnyű kimutatni. Bővizük: nagy vízterületre; állandó bugyogásuk: mély ill. magas vízgyűjtőre utal. S e nagy és mély vízgyűjtőt területünkön csak a m é 1 y-k a r s z t nyújtja. A magas- és az alacsony-karszt felszínére hulló s nyomban leszüremkező bőséges csapadék nagy része bugyog föl a nagyforrásokban napvilágra. Útközben a víz megjárta a karsztfelszín és a karsztfenék közti mélységet, majd a karsztfenékre érve szintes irányban folytatja útját a napvilágra bukkanásig. Hogy e kettős, a vertikális és horizontális út valóban meg van, arról a barlangok csepegő vizei, majd a barlangi vízerek (a Baradlában patak) tesznek tanúságot. S hogy a nagy források vize néha mekkora utakat tesz meg a földalatt, arra karsztunk területén is akad példa. A Baradla (Aggteleki cseppkőbarlang) patakjának útját több km-en át követhetjük. A szádelői völgyet beboltozó — ma már beomlott — barlang egykori patakja ugyancsak több km. hosszat haladt föld alatt. Az áji-patak egykoron ugyancsak barlangból tört elő. S ha hozzá tudnánk férkőzni a nagyforrások mögé, a hegy belsejében több helyt is akadnánk hosszú földalatti folyosókra. A nagyforrások elhelyezkedése szintén elárulja azok eredetét. Mindenik nagyforrás fennsík tövében fakad. Valósággal körbe fogják a magaskarszt hegytömegeit, utalva arra, hogy vizük a fennsíkok belsejéből jő. Hogy azonban a fennsíknak melyik részéből, ezt csak tüzetesebb vizsgáló-