Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája
24 STRÖMPL GÁBOR DR. métert, ami — tekintve karsztunk elterjedt laposát, elnyúlt fennsíkját — tekintélyes mélységeknek minősíthető. Ennek a hatása meglátszik a mélykarsztnak hidrológiai alakzatain is. A sekély-karszt térfoglalása területünkön jóval kisebb. Sekély-karszt az alacsony-karszt egész területe, azonkívül ide kell sorolnunk a magaskarsztnak ama területét is, ahol a palák felgyüremlettek (Szilice), vagy ahol azok az Érceshegység kristályos talapzatán (Barkai felsőhegy, Kiserdő É-i része) a magasba húzódnak és a fölibük települő mészkő-rétegek tömegei is elvékonyulnak. A sekélykarszt mélysége csupán 100—200 m, néhol (Szilice) még ennél is kevesebb. Sekély a rejtett-karszt is. Felszíni alakulatai valamint hidrologiai alakzatai legalább erre vallanak. Sekélysége azonban nem annyira a palák sekély mélységének, hanem valószínűleg a karsztvíz magas szintjének tulajdonítható. A rejtett-karszt peremén vagy mélyebb völgyeiben feltörő nagy források legalább ezt igazolják. * Valamennyi jelentős hidrológiai tényező felsorakoztatása után a hidrológiai alakzatok (formációk) taglalása és származtatása már könnyű. Hidrológiai alakzataink a következők: források, folyóvizek és állóvizek Források. Karsztunk legjelentősebb alakzatai, amennyiben a mélyben lappangó vizek közvetlen előbukkanásai. Felbugyogásuk helye és vízmennyiségük nyomós útmutatói a karszt mélyében lejátszódó hidrológiai folyamatoknak. Forrásaink többfélék, akár vízbőségüket, akár pedig lelőhelyüket tekintjük. E helyt — lehetőleg — eredetük szerint rendszerezzük őket. Felszíni (talaj) források. Ide tartoznak azok, amelyek a f e n n s í k tetején fakadnak. Voltaképen nem „karszt-források", amennyiben nem a mészkő hasadékain Ieszüremkező víz a táplálójuk. Vízgyűjtőjük a karsztot vastagon borító málladék, az itteni fakóbb színű „terra rossa". Éppen ezért ezek a források mind gyérvizűek. Vizük oly kevés, hogy csak egy-egy pásztortanya embereinek szükségletét tudják kielégíteni, de az állatok számára már nem tudnak elegendő ivóvizet szolgáltatni. S a karszt tengernyi forrása között e gyérvízü bugyogások alegbecsesebbek. Becsesek azért, mert ott fakadnak, ahol másmilyen ivóvíz egyáltalán nincs; ahol több a tej, mint a víz, ahol vizet kérve az utas, helyette tejet kap. A pelsőci Nagy-hegyen három kis-forrás van. Vezetőm és a csőszök meg pásztorok legalább ennyit említettek. Mindenik forrásnak neve van (Szilaska, Macska-lyuk, Kovács-kút), ami megbecsültetésüknek beszédes jele. De csak kettő közülük igazi talajforrás, a Macskalyuk forrása már barlangi forrás. T. i. keskeny nyílású kicsi barlang mélyén lappang, hova csak hasmánt mászva s csak egyenkint férhetnek hozzá a szomjúhozok. Vizét a kicsi barlang repedésén át leszivárgó vízcsöppekből nyeri, amelyik tál nagyságú kőmedencében gyűlik meg az üreg fenekén, s a felette elterülő televény szivárgásaiból származik. Hasonló forrás-kút van Komjáti fölött az Alsóhegyen: a Török-kút.