Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája

A OÖMÖR-TORNAI KARSZT HIDROLÓGIÁJA 23 amelyek a karszt geomorfologiai alakzatait megszabják, ugyanazok a tényezők (kőzet, hegyszerkezet, csapadék, növényzet és idő) határozzák meg a hidrologiai alakzatokat (formációkat) is. Alakzataink legfontosabbika a karsztfenék. Az a legmélyebb szint, amelyen túl, a mélység felé a karsztosodás már lehetetlen: ez a morfologiai értelemben vett karszt bázisa. Hidrologiai tekintetben a karsztfenék ugyancsak bázis (alap, végszint), amennyiben ezen alul karszthoz tartozó vizet nem találunk. Karsztunk feneke korántsem oly egyenletes, mint teteje, a fennsíkok. Amig a háromféle karszt (magas-, alacsony- és vak-) a „nyesett" tektonika miatt lépcsősen lezökkent laposaival szinte szabályosan ereszkedik alá, addig fenekük, ma még kibogozatlan egyenetlenséggel, törten-gyűrten hullámzik a werfeni palák fedőlapjain. Tektonikáját e werfeni paláknak ma még nem ismerjük, de hogy a karsztvíz leszüremkezésének ezek állják útját, arra a vízrajz szerkezeti képéből következtethetünk vissza. A vízgátló palák felszíni elterjedése nem nagy, mert fölibük a mészkövek hatalmas tömegei borulnak. Felgyüremlések mentén azonban a pala a fennsíkok tetején is (Szilice) felbukkan, míg a fennsíkok tövén többhelyt is napvilágra jő. De mind e helyeken csak kis területeket borít, mert fölébe a mészkő települ. Ahol meg a palák elterjedése nagyobb (Jablonca), ott a mészkő lepusztult, de vele pusztult a karszt is. Van azonban a karsztfenéknek más határolója is: a karsztvíz tükre (felszíne). Ha a leszüremkező víz a földalatti teknőkben meggyülik, addig dagad, míg valahol — föld felett vagy föld alatt — lefolyásra talál. Az ekként meggyült víz szintje, akárcsak a folyómenti tavak tükre, határt szab a lefelé törtető karsztosodásnak. A víz szintjei, akárcsak a palás rétegek, megannyi karszt-bázisok. Elhelyezkedésüket területünkön még nem ismerjük, erre csak a tektonikai viszonyok tüzetes ismerete tudna felvilágosítást adni, de jelenléte kétségtelen, mert a karsztvíz tükre helyenkint — mocsarak alakjában — napvilágra bukkan. S hogy bizonyosan karsztvíz, arra abból az egyszerű tényből következtethetünk, hogy a mocsarak vize vízeresztő mészkőben ül. A karsztfenék elhelyezkedése különösen hidrologiai tekintetben jelentős. Minél mélyebben van ez a karszt felszínétől, annál nagyobb utat tesz meg a leszüremkező víz, annál karsztosabb a karszt. Ahol meg a karsztfenék közel jár a felszínhez, a földalatti víz útja rövidebb, s vele az elkarsztosodás is jelentéktelenebb. Ha meg a karszt feneke napvilágra bukkan: megszűnik a karszt, mert a víz útja már napvilágra kerül. A karszttető és a karsztfenék közti függőleges távolság e szerint a karsztosodás mértéke. Minél nagyobb ez, annál mélyebb a karszt. S hidrológiai tekintetben, de geomorfológiailag is, karsztunknak e mélységek szerinti tagozata a mértékadó. A mélykarszt területünk legjelentősebb morfologiai alakzata. Hidrológiai viszonyai is a legváltozatosabbak. Ez alkotja karsztunk zömét. Mélysége helyenkint (Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy-hegy, Kis-erdő) meghaladja a 400—500