Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 57> •dóan változott, úgyhogy egyes rétegek vastagságát megállapítani nem lehetett. A tűzálló agyag össze-vissza, fészkekben fordul elő." Nézetem szerint kétségtelen, hogy ez a tűzálló agyag sem rakódott le eredetileg abban a minőségben, amellyel ma van feltárva, hanem erélyes hidrotermális hatásokra alakult az eredeti üledékből. Már az agyagbánya területén is a homokköves dolomitbreccsa alsó agyagos anyaggal telített rétegeit nagyon sajátságos, lilaszínű vékony erezet járja át, amelyben a hidrotermális eredetű vasoxidokat ismerjük fel. Említettem már, hogy erre a vidékre jellemző a kovasavas kiválásoknak teljes hiánya, amelyeket ezek a vasoxidos kiválások mintegy helyettesítenek. A Schotter-ároknak felső, a vasútvonal felé eső ága valóságos tárháza a „Glaskopf"-szerű veséded, továbbá a feketére, kékre, zöldre, bronz-színűre fuvallt és a lila-tüzes-piros színű, vízben szegény vasoxidos kiválásoknak és impregnációknak. Az árok felső végéhez közel egész fészekszerű vasérc-kiválások mutatkoznak a tűzálló agyagok feküjében lévő, legfinomabb porrá változott dolomitban. Különben a dolomit, amint azt már dolgozatom elején említettem, az egész hegycsoportban mindenütt kristályporrá alakult át. A Schotterárok NyÉNy-i irányú egyenes folytatását képező árkocska jobboldali, a vasút felé eső ágában, annak is a felső részében lévő elágazásának jobboldali szárnyában, találtam azt az új halloysit-előfordulást, melynek elemzését a IV. táblázat VI—VII. rovatában közlöm. (Az előfordulás az 1 : 25000 lépt. térkép „Rother Berg" szavának kb. „h" betűje fölött van.) Lefelé haladván az árokban, jobbkéz felé kutató-kaparásokban legalul itt is a fehér festékföldszerű agyagot látjuk feltárva, amelyet ezen a helyen, okkeres keményebb rétegek tarkítanak. Felül eléggé kemény, 5—30 cm vastag sötétbarna-fekete vasas réteg zárja le ezt a rétegsort, amelyben már halloysit-erek is vannak. A legtöbb halloysit azonban közvetlenül efölött elterülő, lilaszínű, képlékeny agyagos, 10—50 cm vastag képződményben fordul elő. Ez a lilaszínű agyagos réteg valószínűleg a fedő agyagos homokkőnek nagyobb mennyiségű alumosziükátos anyaggal való átitatása révén képződött. A halloysit benne néhány cm vastagságot elérő ereket képez, melyek az alsó okkeres agyagrétegekkel párhuzamosak. Gyakran fekete, fényes, nagyítóüveg alatt apró veséded halmazokat mutató bevonat is látszik a halloysittal kitöltött erek szélén, amely a kvalitatív vizsgálat szerint, főleg vízszegény vasoxidból áll, amellett azonban elég erős mangánreakciót is ad. A halloysit színe a hozzá keverődött vasoxidhidrát mennyisége szerint a barnától a tejszerűfehérig, vagy az áttetsző színtelenig változik. Az elemzett anyagot első kirándulásom alkalmával, a kutatókaparásból kihányt anyagból válogattam; viaszkopálszerű, tejfehérszínű, körömmel karcolható, nyelvhez tapadó volt. A kimutatott 0'3% organikus anyagot bizonyára a földönfekvés közben abszorbeálta a talajvizekből. Későbbi kirándulásaim egyikén in situ, a vájás falából egészen tiszta, színtelen, áttetsző hyalitkülsejü anyagot is gyűjtöttem, amelynek pora hófehér volt. A lilaszínű, agyagos tapintatú réteg közepén néhány cm
