Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

52 SCHERF EMIL márgának tartott. A budai Várhegy márga padjai közt az alagút mellékvágatában SZONTAGH TAMÁS és PAPP KÁROLY (139, 11 — 12) találtak fehéres és rozsdavörös laza tufaszerü kovasavas anyagot, amelyet már SCHRÉTER hidrotermális eredetűnek tartott; (L. [174] német fordításának 229 oldalát; e rész a magyarnyelvű közleményben hiányzik). Itt is minden jel arra mutat, hogy ez az anyag még kovasavas termális, de alacsonyabb hőfokú vízből rakódott le. Ezek a hévvizek, melyek a Várhegy pleisztocénkorú mésztufasapkáját létrehozták, már nem bontották el a márgát oly erélyesen, mint a mártonhegyi régibb korban fakadt hévvizek. Az alagút mellékvágatában a kovasavas kitöltéssel határos márgapadok csupán mésztartalmukat veszítették el, míg az alagút krisztinavárosi végéhez közel, a márga a SZABÓ J. (201, 45; 202, 115) által ismertetett szép barit-kristályok lelőhelyén, csupán finom képlékeny agyaggá változott el az ottani vetődés mentén feltört forró víz által. Recens forrásaink alacsonyabb hőfokuk és talán kisebb C0

2 (és egyéb) gáztartalmuk miatt is, a márgának szintén csak a könnyen oldható karbonátos alkatrészét oldják ki, anélkül, hogy a szilikátos anyagát elbontanák. 1864-ben MOLNÁR JÁNOS (129, 187, 195; 130, 23, 33) a Rácfürdőnél végzett forrásfoglalási munkálatoknál, a forráshasadékoknak mészpáterektől és pirittői átjárt márgáját egyes helyeken 7—8 cm vastagságban finom szürkés fehér iszappá változva találta, mely szerinte (129, 189; 130, 26) 79-84°/o Si 0

2 és 19'96% Al

2 0

3-ot tartalmazott, (molekulaarány: Al

2 0

3 : Si 0

2 = 1:6 78), míg a változatlan márga (129, 189; 130, 25) sósavban oldhatlan része 79"09% Si 0

2 és 20-74% Al

a 0

3-ot tüntetett fel, (Al, 0

3: SiO

s = 1 : 6"46) tehát ezeknek az alkatrészeknek egymásközti aránya csak lényegtelenül változott. A víztartalmú aluminium-oxid-kovasav-vegyületek mindig márgákkal együtt mutatkoznak, még pedig legtisztábban azoknak a kőporosodott dolomittal érintkező vállapján; ez is támogatja a c) alatti feltevést, mely szerint a halloysit-féle anyagok képződéséhez a márga-anyagának is van köze. Egyik későbbi kirándulásomon a Mártonhegy nyugati lejtőjén, a Denevér-utcában is megtaláltam a halloysitréteget 10—20 cm vastagságban ott, ahol a farkasréti temetőtől nem messze, a vörös színűre festődött és vastag kovasavas kiválásokat tartalmazó dolomit a márgával érintkezik. KOCH ANTAL és KOCH FERENC (99100; 19, 8) négy évtizeddel ezelőtt afféle mineralógiai kuriózumként három amorf ásványt ismertettek a Kis-Gellérthegyről, anélkül, hogy megkísérelték volna genézisüket megmagyarázni. KOCH ANTAL 1882-ben gyűjtötte ezeket az ásványokat a budai „Fehér"-hegyen (mai Kis-Gellérthegy) a vasúti alagút fölött átvezető útnak, (mai Hegyalja-út) bal oldalának azon a helyén „ahol a budai márga mintegy 45° alatt délnek dőlve, az alatta fekvő dolomittal érintkezik. Az érintkezésnél a budai márga kb. két lábnyi vastagságban vörösbarna — egészen barnasárga, likacsos anyaggá változott, melyben a májbarna ásvány vastagabb, a mézga kinézésű sárgájs ásvány vékonyabb ereket s a krétanemű ásvány pedig kisebb-nagyobb gumókat és ereket is képez."