Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 51> oldata volt jelen s a márga alján kicsapódott, vagy pedig szuszpenzió alakjában lebegett a vízben és a márgatakaró alján megrekedt, vagy végül: c) a túlhevített vizek által a mélyből felhozott kovasavhidrát és a gázokkal megrakott víz által megbontott márga szilikátos alkotórészéből felszabadult aluminiumoxidhidrát egymásrahatása hozta-e létre in situ a halloysit-réteget és a festékföldet. Legkevésbbé valószínűnek az a) alatti feltevés látszik. Ha a halloysit-réteg és a festékföld egyedül a márgakilúgzásából származna, akkor az eredeti márga tömegéből több mint 70°/o-nak, t. i. az egész Ca CCVnak és még a szilikátos részben lévő bázisoknak kellett volna távoznia, hogy az átalakulás létrejöjjön. Ez esetben a fedő márga rétegeket sokkal erősebb gyűrődésben, kúszáltságban kellene látnunk, mint a milyenben tényleg települnek. Ha a b) alatt felsorolt feltevéssel élünk, akkor a folyamatot úgy kellene elképzelni, hogy a hévizek által kolloid oldatban vagy szuszpenzió alakjában felhozott alumoszilikát legnagyobb tömege a márgasapka alján, mint gél kicsapódott s a tiszta halloysitréteget alkotta. Emellett, a dolomitporba és másrészről a márgába is behatolt, a márga anyagát mintegy metaszomatikus módon kicserélte, s azt a sajátságos zöldes fehér zsiros tapintatú réteget hozta létre, melyben még a márga rétegzés nyomát felismerhetjük és a festékföldet. A márgának ez a metaszomatikus átalakulása azonban a c) folyamattal is magyarázható volna és azt hiszem, hogy legközelebb akkor járunk az igazsághoz, ha ezt a feltevést elfogadjuk, mert hiszen a halloysit-réteg fölött és magában a festékföldben is akadunk kemény elkovásodoti márgarétegekre, amelyek amellett tanúskodnak, hogy a kovasav kolloid vizes vagy pedig alkálikarbonátos oldatban jött fel a mélyből. Ahol a márga szilikátos anyaga a gázokkal telt túlhevített vizek hatására annyira „feltáródott", hogy a felszálló vízben lévő kovasav reakcióra képes aluminiumoxidhidrátra talált, ott létesült a festékföld s a márgának a dolomiton fekvő válllapján, ahol a hatás a legerősebb volt a tiszta halloysit-réteg. Azok a márgapadok, melyek csupán Ca C0 3tartalmukat veszítették el, de a szilikátos részük meg nem bomlott szét, az átalakulásnál elkovásodtak. A Mártonhegynek túlsó (nyugati) lejtőjén a Denevér-utca melletti feltárásokban, egészen laza, horzsakőszerü kovasavkiválásokat is gyűjtöltem, melyek a recens geizirlerakodásokhoz nagyon hasonlók. Azt hiszem, hogy ezek egy későbbi időszak termékei, amikor a feltörő forrásvizek már erősen lehűltek, úgyhogy a kovasav már nem hozott létre metaszomatikus elváltozásokat, hanem a réteghasadékokban mint kovasavgél vált le, mely a beszáradáskor a laza tufaszerű kovasavat eredményezte ; (v. ö. SCHNEIDER tapasztalatát; 16. sz. jegyzet 35. oldalon.) Említettem, hogy a Denevér-utcában a geológusaink által pannonnak mondott homokkő vasoxidjai ellimonítosodtak, ami szintén azt gyaníttatja, hogy abban az időben a vasoxid már alacsonyabb hőfokú vízből csapódott ki, úgyhogy könnyen hidrátizálódott. SCHRÉTER ZOLTÁN (174, 197) a Kisgellérthegyről a nagy városi kőporbányából hasonló tufaszerű laza kovasav kitöltéseket írt le, melyeket a mellettük lévő kemény kovás kőzettel együtt metamorfizált eocén briozóa-
