Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 41> sával magyarázza; (a HNO a azonban esetleg magának a vörös gélnek diszperziós fokát s evvel karöltve adszorptiv víztartalmát is csökkenthétté). A forrásjáratok közelében található vízben szegény vörös vasoxidok keletkezése kérdésében igen nevezetesek DE SÉNARMONT (178, 145, 179, 145— 146, 40, 411) közlései is. Ő Fe Cl 3-oldatot Ca C0 3-al vagy Na sCO s-al bontott el kb. 300 fok C-on zárt csőben és ekkor amorf vörös víztől mentes vasoxidon kívül néhány csillámló hämatitlemezt is kapott reakciótermékül. Ezt a kísérletet később DAUBRÉE (38, 138) ugyanazzal az eredménnyel ismételte. SÉNARMONT idézett közlése szerint továbbá 200 fok C-on igen finoman eloszlott vörös (vízszegény) vasoxid képződött, amely HN0 3-ban csak kevéssé oldódott. Ugyanaz volt az eredmény akkor is, ha a hőfok csupán 160—180 fok C, de a hatás ideje 8 hónap volt. Ugyanilyen színű gélt nyert SÉNARMONT úgy is, hogy a leválasztott barna vashidroxidot, telített Na Cl- vagy Ca Cl a-oldatban, de úgy is, hogy csupán tiszta vízben hevítette 160—180 fok C-on zárt csőben; mint említettem PÉAN DE SAINT-GILLES és DAVIES később még alacsonyabb hőfokon is tudták ezt elérni. SPRING és LUCION (184) szerint a vízben oldott sók általában véve olyan hatással vannak egy a vízben foglalt víztartalmú testre, mint a hőfok emelése, csökkentik azt. (A Na Cl-hatást már KRECKE idézett kísérleténél láttuk). SPRING később (183) vaskloridoldatból ammóniákkal és káliumhidroxiddal előállított vashidroxidot tiszta vízzel, továbbá Na C1-, (H 4 N) Cl- és Ca Cl soldattal hevített 24 órán át 170—180 fok C-ra. A sóoldatok koncentrációja 3% és a telítettség között változott. A kísérleteknél a tiszta vashidroxid szemcsés szerkezetűvé és piros színűvé vált, még pedig annál inkább, minél töményebb volt a sóoldat. Aluminium-, magnézium- vagy cinkhidroxiddal kevert vashidroxid ellenben megtartotta barna színét, vagy legfeljebb kissé vörösessárga színt öltött. 2 3 TREITZ PÉTER agrofőgeologus úrnak szintén van egynéhány nem közölt tapasztalata ezen a téren. 2 4 Pl. a forrás hőmérsékletére hevített vasnitrátoldatból (H, N) (OH)-al barna, KOH-al KN0 3 jelenlétében pedig meggyszinpiros csapadékot nyert. A gélek különböző diszperzitása és víztartalma okozhatta a színi eltéréseket. Kálciumsó jelenlétében TREITZ is okkerszínű csapadékot kapott. 2 3 SPRINO ezért azt állítja, hogy a sárga és barna okkerszínek nem tiszta vasoxidhidrátoktól, hanem a vasoxidnak „nem kromogén" oxidokkal, ú. m. Ate Oä-al, Ca O-al, MgO-al, Si 02-al stb. képzett komplex vegyületeitől származnak. Újabb időben SCHEETZ (167) Fe SO4 és AI2 (SOi)3 keverekéből mészvízzel választott le csapadékot és azt tapasztalta, hogy annak vörösessárga bőrszíne még 1000 fokra való hevítésnél ís megmaradt, ha a csapadék Alä O3 -f- Fes O3 tartalma nem haladta meg a 8 százalékot. Na OH-val vagy Na2 C03-al nyert csapadék ellenben vörös foltokat kapott már akkor, ha a Fe2 03-tartalma csak 2u/o-ig emelkedett. ScHEETz-nek azt az észleletét, hogy AI2 O3 és Ca SCh jelenlétében sárgaszínű víztőlmentes vasoxid áll elő, YOE (228) avval egészítette ki, hogy ebből a sárga oxidból az AI2 O3 Na OH-al kivonható és akkor az oxid vörössé válik. 2 4 Szíves szóbeli közlés.
