Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
42 SCHERF EMIL Mikor ezt a közleményt sajtó alá rendeztem, lettem csak figyelmessé WÖLBUNG (226, 18, 362—365) és STREMME (190) munkáira, akik a vízben foglalt C0 2-nek épolyan víztelenítő hatást tulajdonítanak a vasoxidgélre, mint a magasabb hőfoknak és a vízben oldott sóknak. Nézzük mármost azt, hogy vájjon közönséges atmoszferilikus mállás a mi vidékeinken okozhatja-e az ilyen feltűnő piros színű vízszegény vasoxidok keletkezését? Miután még nem tudjuk, hogy vájjon valóságos hidrátokkal vagy adszorpciós vizet tartalmazó kolloid anyagokkal van-e dolgunk, ezt a két esetet külön-külön vegyük szemügyre. RUFF (157) és WÖLBLINQ (226, 18, 362—365) fizikokémiai vizsgálataiból kitűnik, hogy a mi éghajlati viszonyaink alatt a vastartalmú kőzetek mállásakor végső fokon mint stabil anyag a limonitnak megfelelő sárgaszínű 2 Fe 2 O s. 3 H 20 valóságos hidrát 2 5 keletkezik. Nehezen képzelhető el, hogy ebből a hidráiból közönséges hőfokon vízveszteség által a mi éghajlati viszonyaink alatt vörösszínü monohidrát: Fe 2 0 3. H 2 O, vagy félhidrát: 2 Fe 2 0 3. H 2 O alakuljon, mert WÖLBLINQ kísérletei szerint a limonit gőztenziója 32 fok C.-on 4 millim., 25 fok C-on 3 millim., 18 fok C-on 1-5 millim. higanyoszlopnak felel meg, a goethit megfelelő tenziói 1, 1 és 0'5 millim., a félhidráté természetszerűleg még kisebbek, míg nálunk a normális ( 2/ 3-részben vízgőzzel telített) levegő vízgőztenziója már 0 fok C-on: 3 millim., 18 fok C-on pedig már 10 millim., 25 fok C-on: 16-6 millim., tehát sokkal nagyobb. Hidrotermális hatásra ellenben a vörös gélen keresztül képződhetnének, valóságos vasoxidhidrátok is. RUFF (157, 3422, 3429) mint említettem, 42'5 fok C-ig a 2 Fe s 0 3.3 H 2 O hidrátot találta a vasoxid sztabil hidrátjának, Ha a vörös kolloid gélt néhány napig 425 fok C-ig, nyomás alatt hevítette, ez keletkezett; 42'5—62-5 fok C közt ellenben az átalakulás Fe 2 0 3. H 2 O-hoz vezetett, mint sztabil hidráthoz; míg 62'5 fok C-on felül 2 Fe 2 0 3. H 2 O állt elő. Igaz, hogy RUFF óriási (5000—6000 atm.) nyomásokat vett segítségül, hogy az átalakulásnak észrevehető sebességet adjon; a hidrotermális folyamatoknál azonban a magasabb hőfok és hosszabb idő a magasabb nyomást helyettesíthette. Azonban mint jeleztem, valószínű, hogy ezek a pirosszínü anyagok nem is valóságos vasoxidhidrátok, hanem csupán vasoxidkolloidok adszorptív úton kötött vízzel. Ebben az esetben fel lehetne tenni azt, hogy ezek a vízszegény gélek a kőzetmálláskor képződött vashidroxid beszáradása által keletkeznek. HAMPE 2 5 POSNJAK és MERWIN (125; 126; 172, 325) újabban azt állították, hogy a Fea 03-nak csak egy valóságos hidrátja van, a goethit-nek megfelelő: Fe2 03.H2 0; a limonit: 2 Fe2 03.3 H2 O ennek csak amorf változata volna adszorpciós vízzel, a túrj it vagy hidrohämatit pedig, amelynek eddig a 2 Fe2 03.H2Ű képletet tulajdonították, a goethitnek szilárd oldata lenne hämatitban adszorpciós víztartalommal. WÖLBLINO szerint a németországi Siegerland bányainak hidrohämatitja a 2 Fe2 03. H 2 O valóságos félhidrátnak és kolloid vasoxidgélnek a keveréke, 18 fok C-on ugyanis 6—8 milliméteres, tehát nagy és változó vízgőztenziót mutat, holott abban az esetben, ha egész tömegben félhidrátból állna, kisebb tenziót kellene mutatnia a monohidrát (goethit) 0'5 milliméter göztenziójánál.
