Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

40 SCHERF EMIL szárított csapadékban 2'1% H

2 0 volt). KRECKE azáltal, hogy forró vízbe 32 százalékos Fe Cl

3-oldatot csepegtetett, sötétvörös vasoxid-szolt állított elő, melyet dialízissel a sósavtól megszabadított. Ez a tiszta szol is többórai forralásnál megzavarodott és téglapirossá vált s végre a vörös gél ülepedett. MALFITANO (122, 242) azt a jelenséget, hogy a magas hőfokra, pl. 134 fok C-ra vagy huzamosabb ideig 100 fok C-ra hevített Fe Cl

3 oldat téglapiros lesz s végül vörös csapadékot ülepít, kolloid-kémiai folyamatnak tekinti, amelyet a hidrolíziskor képződött vashidroxidszol diszperziós fokának csökkenése hoz létre, mint azt már fent előadtam. Legújabban WEISER (222) nyilatkozott ismét hasonló értelemben, rámutatván arra, hogy a vasoxid kolloid oldatának színe a részecskék nagysága szerint vörösesbarna, sárga vagy piros lehet. A FeCl

3-oldat gyors hidrolízise forró víz által vörösesbarna színt ad, huzamosabb forralásnál ez a vörösbe változik, míg a közönséges hőfokon való hidrolízis csak sárga oldatot eredményez. A gél-csapadék vörös színének árnyalata is bizonyos diszperziós foknak és evvel összefüggően bizonyos adszorptiv-víztartalomnak a jelzője. FISCHER (63; 64) vizsgálatai szerint pl. n/io Fe Cl

3-oldatból pár napos 100 fok C-ra való hevítéssel kapott csapadék szine megfelel a porított hamatiténak. Koncentráltabb oldatokból bombacsőben 150—170 fok C-on pár órai hevítés által nagyobb részecskékből álló csapadék ülepedik, melynek szine fénylő biborfekete. Minél hígabb a használt oldat, annál pirosabb árnyalatot kap a belőle leváló csapadék, míg végre n/io Fe Cl

3-oldatból tüzes piros színnel válik le. A feketeibolya-tüzes piros színátmenet egész folytonossággal valósítható meg különböző higítású oldatokkal. FISCHER fekete csapadékainak víztartalma csupán 2—3 százalék volt, de a vöröseké sem lépte túl az 5 százalékot. Tiszta vasoxidszollal dolgozott SCHNEIDER (169, 2242) aki azt platinacsőben 200 fok C-ra hevítette; a téglapirossá vált szolból rövidesen téglapiros poralakú csapadék ülepedett (úgy mint KRECKE idézett kísérleténél)." Nemcsak a hidrolízis útján FeCl

3-ból keletkező kolloid vasoxid, hanem a leválasztott, kész barna vashidroxid-gél is, a vízzel való melegítésnél vízveszteség közben vörös gél-lé alakul. PÉAN DE SAINT-GILLES (143, 51) a 13-7—14-8% vizet tartalmazó vashidroxidot 7—8 óráig 100 fok C-on tartotta; 7 óra elteltével már csak 9'9°/

0, 20 óra múlva 8-4%, 3 nap múlva pedig 7* 1 °/

0 víz volt a téglapirossá vált gél-ben. DA VIES (48) számos idevágó kísérletet végzett; vaskloridból ammóniával kicsapott vashidroxidot már 50—60 fok C-on 1004 órán át tartó melegítéssel, NaOH-al leválasztottat pedig szintén 50—60 fok C-on (olajfürdő) 2000 óra alatt tudott téglavörös géllé változtatni. A keletkezett termék víztartalma 4—5°/

0 volt, salétromsavas kezelés után pedig csak 3

,52%- DAVIES ezt a változatlan vashidroxid kioldá2

2 Dolgozatom előadása óta eltelt időben BEHREND (10, 84) közölt újabb kísérleteket 5 millimol Fe-t tartalmazó vasoxid-szollal, amelyet ezüsttel bélelt sárgarézcsőben hevített. 120 fok C-ig a szol vörösesbarna színe nem változott, 160 fok C-on felül megzavarosodott, 170 fok C-on túl 24 óra alatt Fe(OH)3-nak megfelelő csapadék ülepedett A vörös színbe való színváltozás 190—210 fok C között következett be. 215 fok C-on túl rövid idő alatt igen kevés vizet tartalmazó vörös por ülepedett.