Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 29> példákat a Kis-Svábhegyen kivül egy kis, az oligocän márga alól kibukkanó nummulit-mészcsúcson a Lipótmezőn azon gyalog út mellett, mely az Ördögárkon keresztül a lipótmezei vendéglőhöz vezet, lehet találni,,hasonlóan egy kis elhagyott bányában a „Zugliget" kimenetéhez közel, a „Fácánhoz" címzett vendéglőhöz vezető út mellett. Ezen hatások kevésbbé feltűnő fokai különben a nummulitmész és márga számos más pontján mutatkoznak". HOFMANN K. leírásaiból világosan kitűnik, hogy a kőzetek eme laza likacsosságát hévvizek idézték elő, mert a tőle felsorolt ásványokat és lerakódásokat ma hévvizi termékeknek ismerjük. Az eocénmészkő és a briozoumos eocénmárga hévvízokozta fokozatos elváltozását különösen tanulságosan az óbudai Mátyás-hegyen gyűjtött darabjaimon lehetett nyomon követni. SCHRÉTER Z. dr. munkájában (174, 197—198) is találunk megjegyzéseket, amelyek a forrásnyomokat mutató kőzetek laza szivacsos voltára utalnak. Általában véve azonban inkább a kőzetek metaszomatikus kovásodása ragadta meg figyelmét. Megjegyzem, hogy SPURR (185, 219) nyomán „jaszperoid"oknak nevezhetjük ezeket a metaszomatikusan elkovásodott mészkőveket stb. Legújabban PÁLFY MÓRIC dr. (138) közleményében találunk hasonló jelenségeket említve. Ő a Mária-Remete felé vezető út mellett, a Fazekashegy nyugati felében fekvő kőbányában finom fehér krétaszerü porrá széjjelhulló mészkövet talált, amelyet a benne talált kövületek alapján a fődolomittal equivalens képződménynek tekint s amely szerinte egyszersmind a dolomit egy részével, a triász karniai emeletébe tartozik. Ezen kőzet fedője szerinte kemény dachstein- mészkő, amelybe lassan, észrevétlenül megy át. PÁLFY nézete szerint már a dolomit lerakódása idején voltak ezen a helyen édesvizű tengeralatti források, amelyeknek feltörése okozta azt, hogy a Fazekashegy ezen pontján nem dolomit, hanem meszes üledék rakódott le, amely eredetileg részben aragonitból állhatott és utólag alakult teljesen kalcittá. PÁLFY lehetségesnek tartja, hogy ez a molekulaáthelyeződés okozza a kőzet szétporladását is. Ehhez hasonlókorú és analog körülmények között keletkezett mészkövek vannak PÁLFY szerint a Kis-Hárshegy keleti lejtőjén, a budakeszi úton, az Ördög-árok baloldalán levő máriaremetei kőfejtőben, valamint a templomtól északkeletre, a Várhegy déli oldalán, a lipótmezei tébolyda mögött, a Kis-Hárshegy déli lejtőjén. Azt a lehetőséget is említi, hogy a fazekashegyi mészköveket a később kitörő meleg források bontották el, de ezt a nézetet elveti azért, mert az aragonit-sztrukturájú kőzetben is van kövület, másrészt a porráhulló kőzetben lévő kövületek teljesen megtartották finom díszítéseiket. Több ellenérvet e lehetőséggel szemben PÁLFY nem hoz fel. Ugyanezen közleményben PÁLFY azonban azt is megjegyzi, hogy a karniai és norikumi időkben működött hévforrásoknál fiatalabb hévforrások nyomait is megtalálta a dachsteini mészben, részben forráslerakodások, részben pedig a dachstein-mészkövön észlelhető hatások tanúsága alapján. Ilyen jelenségeket
