Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

30 SCHERF EMIL észlelt a máriaremetei templomtól nyugatra, a Remetehegy északi oldalán, valamint a Hárshegytől nyugatra az Ördögárok jobb oldalán lévő kőfejtőkben. A karbonát-kőzetek elporladásos elváltozása megfigyeléseim szerint még egy érdekes tüneménnyel is kapcsolatos, amelynek már agrogeologiai vonatkozása van. A karbonát-kőporokon ugyanis kivétel nélkül egy különleges talajnem alakul, amely fekete színével a kifehéredett kőzetportól élénken elüt, ez a: rendzina. A rendzina általában véve puha porlékony meszeken vagy mészmárgákon képződik, szóval olyan kőzeteken, amelyek a karbonátok könnyen oldható alakját nagy mennyiségben, illetőleg koncentrációban tartalmazzák. Nézetem szerint a kálciummal telített humuszkolloidok kicsapódása és megrögzítése okozza a fekete színt. A nagymennyiségű könnyen oldható Ca CO

;

1 megakadályozza a humuszanyagok kilúgozódását. A német irodalomban a rendzinát „humozus karbonáttalaj" néven emlegetik. GLINKA (73, 213) az ő „endodinamomorf" talajai között sorolja fel a rendzinát, vagyis azon talajok között, amelyeknek tulajdonságait főleg az anyakőzet szabja meg.

1' A rendzina tehát nem egész nagy klimazónákra kiterjedő talajtípus, hanem mint azt SIBIRTZEW (180, III. köt. 28) kifejezte, „intrazonális" talajnem, amelyet különleges helyi, aránylag kis területen ható talajképző faktorok, nevezetesen a talajnedvességben nagy koncentrációkban jelenlévő Ca (H CO.).

2 (vagy esetleg Mg [H CO

;,]

3 is) hoznak létre. Régi kristályos mészköveken, úgylátszik a megnagyobbodott Ca CO

:! szemek nehezebb oldhatósága miatt rendzina nem mutatkozik. Ez a talajtípus, kialakulásához mindig porlékony, puha meszet kíván az altalajban. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha a Tétényi-fensíkon végigmegyünk. Ahol a szarmata mészl'ő puha porlékony padjai kerülnek napvilágra, ott rendzinát, ahol pedig a kemény padok ütik fel fejüket, a fensík rendes barna erdei talaját találjuk a felszínen. Míg a Tétényi-fennsíkon egyes mészkőpadok lazaságát a mészkő lerakódása idején fennállott különleges fizikai viszonyokkal magyarázhatjuk, addig a tulajdonképeni Budai-hegységben s a Pilisben is, mint láttuk hidrotermális hatások porlasztották el egyes pontokon a karbonátos közeteket. Itt a rendzina előfordulása tehát a forrásvízi töbröket elárulja olyan helyen is, ahol feltárás vagy egyéb nyom nincs. A rendzina és a barna erdei talaj váltakozását kőporos- és ép dolomitanyakőzet szerint szépen észlelhetjük az út által feltárt hegyoldalban ha pl. a zugligeti automobilúton a Tündérsziklától a Szép-Juhászné felé megyünk. Ahol valamely hegygerincet vetődések lépcsőkre szaggatnak, ott is feltűnő a rendzina előfordulása, mint pl. a Csiki-hegyeknek a Lóhegytől a Huszonnégy1

2 Szemben az „ektodinamomorf" talajokkal, amelyeknél a növényzet es klimafaktorok a döntők.