Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
28 SCHERF EMIL A dolomitnak hidrotermális behatásra történt elporladását tovább tanulmányozván, végre is arra az eredményre jutottam, hogy ez a tünemény csak speciális esete, egy a Budai-hegységben s annak környékén mutatkozó sokkal általánosabb kőzetmetamorfózisnak. T. i. a hegység többi kőzetei is mutatják az elváltozások nyomát ott, ahol a törésvonalak mentén feltört szénsavval és egyéb gázokkal megrakott vizek érték őket. Ezen a helyen kell megemlítenem, hogy TREITZ PÉTER m. kir. agrofőgeologus úr már néhány évvel ezelőtt a „mállás" fogalmának a közkeletűnél precízebb meghatározását adta a kőzetbomlásról írt munkájában (210), amely sajnos nyomtatásban nem jelent meg. Kívánatos lenne, TREITZ eljárása szerint a „mállás" szóval csupán azt a folyamatot jelölni, amely a földkéreg felszíni részében a talajnedvesség hatására megy végbe s amelynek „mállási termékei" minőségükre nézve főleg a talajnedvesség minőségétől s így közvetve a talajnedvesség jellegét meghatározó klimazonális faktoroktól függnek. Ezzel szemben áll TREITZ szerint a „kőzetbomlás", amely a kőzeteknek Földünk belsejében, endogén erőknek a hatására végbemenő elváltozásából áll. Míg a mállás által minden klimazónában más és más mállási termék létesül, de egyenlő klimafaktorok esetében Földünknek egymástól távol eső pontjain is ugyanazon mállási termény képződik, addig a kőzetbomlásnál a keletkező anyag minősége a bomlást okozó ágenseknek, (hévforrások, a bennük oldott mineralizátorok, gázok stb.) és az elváltozásnak alávetett kőzetanyagnak minőségétől függ. A dolomit elporlását s azokat a kőzetelváltozásokat, amelyekről még később szó lesz, tehát nem jelölhetjük a „mállás" szóval. A márgás kőzeteknek később említendő elváltozása, amely a márga anyagának kémiai megváltozásával jár, „bomlás"-nak volna nevezhető,azonban a karbonátközeteken (mészkő, dolomit) észlelhető átkristályosodás, melynél a kőzetanyag kémiailag nem változik, csupán „elváltozásának mondható. Ezért azt hiszem, hogy legcélszerűbben az összes jelenségeket átölelő: „hidatotermikus" vagy „hidrotermális metamorfózis", magyarul: „hévvizek okozta közetel változások" kifejezést használhatom a tünemények összefoglaló megjelölésére. HOFMANN (85, 231—232) éleslátását nem kerülték el a Budai-hegység egyéb karbonátos kőzetein észlelhető hídatogén elváltozások sem a dolomitén kivül, habár ezeket még nem vezette vissza termális hatásokra. Szerinte: „A kőzetek 1 1 gyakran vannak repedékek és üregek által áthatva, mely helyeken az azokat átható víz igen jelentékeny változásokat hozott létre. A víz e repedékeket kis barlangokká és szabálytalan üregekké szélesítette ki s ezek falait kalcittal s néha baryttal is bekérgezte". „A kőzetek ezen repedékek szomszédságában gyakran kilúgóztattak vagy elkovásodtak. (Kis-Svábhegy)" „A tömött mészkőzetek ezen kilúgozási folyamatok által néha nagyobb területeken is likacsos, 1 aza, elporló tömegekké változtattak át. Erre nézve 1 1 T i. a nummulitmcsz és márga.
