Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
26 SCHERF EMIL az oldat teljes beszáradásáigbevezetve; (2 l/ 2 hónapig). PFAFF jun. (146,562—568) később anhidritből, valamint anhidrit j - Ca C0 3 keverékből tömény oldatban Na Cl jelenlétében Mg Cl 3-al és Na 3 CO : i oldattal nagy nyomáson és közönséges hőfokon kristályos csapadékot állított elő, amely dolomit lehetett s ugyanilyent kapott akkor is, amikor legfinomabb mészpátpor és magnéziumszulfát keverékét konyhasó jelenlétében 10 napig közönséges hőfokon 60—80 atmoszféranyomás hatásának vetette alája. LEITMEIER (111, 395; 110, 56—62) is megemlékezik nem egész biztonsággal dolomitnak minősíthető kristálykákról, amelyek kalcitnak és nagymennyiségű magnéziumszulfátnak néhány hónapos egymásrahatásakor keletkeztek szobahőfokon. Legújabban. LINCK (117; 118; 111, 394—395) Mg Cl 3 és Mg S0 4 vizes oldatát (H^HCCVal elegyítette és ehhez Ca Cl 3-ot kevert; kocsonyás, sűrű csapadék keletkezett, amely nem volt dolomit, de 40—50 fok C-ra néhány óráig hevítve azzá vált. Ez a rövid áttekintés mindenesetre bizonyítja, hogy a dolomitkristályosodás magasabb, 90—100 C fokot meghaladó hőfokon hasonlíthatatlanul könnyebben megy végbe, mint közönséges vagy ahhoz közeleső hőfokon, a kálciuni és magnézium hidrokarbonátos elegyéből való doloritkristályosítást, az átkristályosodási folyamat egyik fázisát pedig eddig kizárólag csak 100 E C-t meghaladó hőmérsékleten sikerült megvalósítani. A kísérleti ásványkémia eredményeiből tehát ugyanarra a következtetésre jutunk, mint abból az ásványparagenézisből, amely a dolomitkőporosodással együtt jár, t. i. arra, hogy talán 120—130° C, de mindenesetre 100° C-nál magasabb hőfokú geizirszerű hévforrások szénsavval telített túlhevített vize okozhatta csak a tüneményt. 8 Ez a megállapításom egyébként teljesen összevág SCHAFARZIK (165) azon kijelentésével, hogy jelenleg már csak a letárolás következtében lecsonkult forrásteléreket látjuk hegységünkben. Épen a forrásjáratok mélyén, amely ma a felszínre került, uralkodott annak idején az átkristályosodás bekövetkezéséhez szükséges magas hőfok s nyomás, ugyanott a szénsavgáz elillanása is lehetetlen volt, ami szintén elősegítette az átkristályosodást. SCHAFARZIK idézett munkájában különben a forrásvizekből kivált ásványok 8 A túlhevített víz lényegesen magasabb hőfokon és egymagában (C O2 jelenléte nélkül) másképpen hat a dolomitra, t. i. Mg C Os-tartalmát részben vagy egészen Mg (OH)i-á változtatja. Az ilyen módon keletkező keveréket nevezte el ROTH (155, 156,1. köt. 422—426) predazzitnak. LEMBERG ezt mesterségesen is előállította (113, 230—232) úgy, hogy a finnországi Kimito-ról származó dolomitot vascsőben hevítette és ekközben gyors vízgőzáramot bocsátott rajta keresztül. Már 200 fok C-nál kezdődött a CO2 távozása és a még észre nem vehető izzás hőfokán meggyorsult a bomlás. Ez a dolomitmetamorfózis a természetben csak eruptiv kőzetek és dolomit kontaktján fordul elő (Mte Sommá, Predazzo). Tehát egészen más körülmények között megy végbe, mint a Budai-hegységben tapasztalható dolomitmetamorfózis, melynél C Os-vel telített és 100 fok C-nál nem sokkal melegebb víz hatott a dolomitra.
