Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PLLLSI HEGYSÉGBEN 25 MORLOT és MARIGNAC eredményeinek helyességét DUROCHER J. is igazolta; (1. SAINT-CLAIRE SEVILLE közlését 158, 91). Később STERRY-HUNT (186, a, b; 187, 82, 91) állított elő 120°—130° C-on dolomitszerű termékeket Mg CL és Ca CL aequimoláris oldatainak Na

ä CO

:,-al való elbontása útján. HOPPE-SEYLER (86, 502—503) szintén igazolta MORLOT és MARIGNAC kísérleteinek helyességét és azonkívül úgy is tett szert mesterséges dolomitra, hogy Mg (H C0

3)

2-nak szénsavval telített oldatát hevítette CaCO

;

!-al 200° C-ra, továbbá úgy, hogy szénsavval telített tengervizet tartott fölös Ca CCXj-al vagy pedig Ca (H C0

3)o-al hosszabb ideig ezen a hőfokon. Ha mármost a dolomit-kettőssó szénsavas vízben magasabb hőfokon és nyomáson változatlan Ca : Mg aránnyal oldatba megy és ugyancsak magasabb hőfokon az összetevők hidrokarbonátos oldataiból elő is állítható, akkor ebből az is következik, hogy a dolomit, mint ilyen, szénsavas vízből magasabb hőfokon át is kristályosítható. HOPPE-SEYLER (86, 499, 502) csakugyan közli azt a fontos kísérleti adatot, hogy: „porított dolomit CCL tartalmú vízből 200" (C)-on, de még sokkal alacsonyabb hőfokon is szép kristályokban átkristályosítható." HOPPE-SEYLER kísérleti adatai szerint (86, 505, 509), a dolomit-kettőssó képződéséhez, illetőleg átkristályosodásához szükséges alsó hőmérsékleti határ úgylátszik nem sok kai 100° C fölött van; (a szénsav-gáznyomást a zárt csőben nem mérte meg). Az alsó hőmérsékleti határ szempontjából tanulságosak még BISCHOF (16, II. köt., 1122) régibb kísérletei, amelyeknél a laboratóriumban készített karbonátokból előállított Ca (H C0

3)

2 és Mg (H CO

;

;)

á oldatok elegyét párolta be 40" R (= 50" C) hőfokon és sohasem kapott dolomitot. SAINTE CLAIRE DEVILLE (158, 91) viszont krétapornak Mg Cl^-al való kezelésekor, valamivel 100" C fölött, Mg-dús karbonátot kapott, melyről azonban nem biztos, hogy tényleg dolomitot is tartalmazott-e. KLEMENT (94) újabbkeletű kísérleteinél 90" C körül mesterséges és természetes aragonitból magnéziumszulfáttal concentrált Na Cl-oldat jelenlétében, — mely utóbbi olyan hatással van, mint a hőfok emelése, — olyan termékeket kapott, melyeknek Mg CO

;

1 tartalma közel járt a dolomitéhoz, de úgylátszik még nem tartalmazták a kettőssót. KLEMENT valószínűnek tartja, hogy másodlagos átalakulás révén az ilyen karbonátkeverékekből utólagosan valóságos dolomit létesülhet. LEITMEIBR (111) is 100" C-t talált az összetevőkből való dolomitképződés alsó hőmérsékleti határául. Amikor szénsavval telített Ca (H CO.,)

s és Mg (H CO.,)

2 oldatok elegyét 0° és 100" C közt elpárologtatta, mindig csak aragonitot (vagy kalcitot) és nesquehonitot, de dolomitot sohasem kapott reakciótermékül. Veitsch-ről származó dolomitpátnak szénsavas vízzel készült oldatát bepárologtatván, ugyanerre az eredményre jutott. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben PFAFF jun. (145, 495) közönséges hőfokon is kapott dolomithoz igen hasonló anyagot, amikor egyrészt vízben szuszpendált Ca CO..-ból H^ S gázzal kalciuin-szulfurétet, másrészt ammoniás oldatban Mg O-ból magnézium-szulfurétet készített és a kettő elegyét sok Na Cl jelenlétében közönséges hőfokon COo-gázzal megbontotta, az utóbbit