Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
24 SCHERF EMIL GORUP— BESANEZ (77) kísérleti adatai önönmagukban ellentmondást tartalmaznak, amire BALLÓ REZSŐ dr. (8, 48) figyelmeztetett, amennyiben GORUP—BESANEZ szerint a Ca C0 3 : Mg CO ;. arány mind az oldatlanul maradt részben, mind az oldatban egyirányú változást mutat, az eredeti dolomit Ca CO., : Mg CO. arányához képest; már pedig, ha az oldatban a Ca CO :I mennyisége százalékosan szaporodott az eredeti dolomitéhoz képest, akkor szükségképpen az oldatlanul maradt részben csökkennie kellett volna ahhoz képest. Egyébként GORUP—BESANEZ adatai szerint is a dolomit nagyon közel a kettőssónak megfelelő Ca CO., : Mg CO ; 1 - 1:1 aránnyal oldódik a szénsavas vízben. 7 Ez az arány megmarad a magasabb hőfokon és nyomáson is. SPANGENBERG (182, 544—545) szerint 15—20 atmoszféra szénsavgáz-nyomáson és 90" C-on a dolomit nagy valószínűséggel saját oldatával szemben egyensúlyban van, amiből tehát az következik, hogy az említett viszonyok alatt a dolomit szénsavas vízben aequimolárisan oldódik. Ez az adat fontos azért, mert a hajdani hévforrások mélyében is magas hőfokú és nyomás alatt C0 2 gázzal telített víz hatott a dolomitra. A dolomit kettőssó képződési feltételeit igen nagyszámú munka tárgyalja. Habár a búvárok a kérdést véglegesen nem is oldották még meg, abban mégis mind egyetértenek, hogy a dolomit közönséges hőfokon és nyomáson semmiféle módon nem állítható elő összetevőinek bikarbonátos oldatából, mert, amint azt BALLÓ R. (8, 498) szabatosan kifejezi: „0"—20° C hőfokon és közönséges nyomáson a dolomít-kettőssó semminemű oldattal nincs egyensúlyban." Magasabb hőfokon a viszonyok megváltoznak. Már MORLOT (131) és valamivel később CH. DE MARIGNAC (közli FAVRE [62]) végeztek kísérleteket arra nézve, hogy cserebomlás útján magasabb hőfokon és nyomáson dolomitot előállítsanak. MORLOT 200" R (^ - 250° C) hőfokon és 15 atmoszféra nyomás mellett kísérletezett Mg SOj és kalcit keverékével, MARIGNAC pedig Mg Cl^-al vagy Mg S0 4-al hevítette a Ca CO ;,-ot 200" C-on és 15 atmoszféra nyomáson. Valószínű, hogy kísérleteiknél legalább is részben a kettőssó is képződött a karbonátok keveréke mellett, habár ezt az akkori módszerek tökéletlensége miatt minden kétséget kizáróan nem is lehetett eldönteni. FORCHHAMMER (65, 61—63, 66) kísérleteinél szintén nem tudjuk biztosan, nem volt-e dolomit-kettőssó is azok között a magnéziatartalmú karbonátok közt, amelyek akkor képződtek, amikor szénsavas vízben oldott Ca CO., tengervízre hatott. Egyébként a hőfok növekedtével emelkedett a reakciótermék magnézium-tartalma is, de a forrás hőfokán sem lépte túl a 12—13% Mg COj-ot. Ha Na, CO, volt jelen, akkor 13-1—27 9% Mg CO, volt a csapadékban; magasabb hőfoknál több, mint alacsonyabbnál. 7 Ecetsav hasonlóképpen a Ca COa: Mg C03 =1:1 arányban oldja a tiszta normáldolomitot; (1. VESTEREEKQ [217], ahol a kérdés irodalma is fel van sorolva).
