Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Cholnoky Jenő dr.: A folyók és tavak vízállásáról

A FOLYÓK ÉS TAVAK VÍZÁLLÁSÁRÓL 17 zoltuk volna föl. Megtörténhetik azonban, hogy pl. a Zala vízgyűjtő területén igen nagy zápor .volt, a Balaton partján pedig nem. Itt a keszthelyi csapadékábrát használjuk föl, lehet, hogy ebben nem mutatkozik az a felhőszakadás, ami Zalaegerszegen volt. de a Zala nagy víztömege esetleg megnövelheti a Balaton vízállását. Sőt, ha még Keszthelyen mutatkozott is nagy csapadék, a zalaegerszegi felhőszakadás vize jóval későbben fogja hatását éreztetni. Az ötvenévi tapasztalatok mutatják, hogy bizonyos nyári maximumok a valóságban későbben és nagyobb mértékben jelentkeznek, mint az elméleti ábra. Ilyenkor a tó vízgyűjtő területén nagy esők voltak, de a Balaton felszínén nem. Ugyancsak eltérést mutat a két görbe egymástól, bőséges hóesés esetén. A csapadékgörbe a hőmennyiséget is tartalmazza. Az elméleti ábra a hó hatását a hó lehullásának idején jelzi. A valóságban azonban a lehullott hó csak olvadáskor hat a tó vízállására. Ezért télen a két görbe közt rendesen mutatkozik az a különbség, hogy az elméleti görbe télen lassan kezd emelkedni, a valódi görbe télen nem, hanem tavasszal hirtelen emelkedik s csak a hó elolvadásakor érik egymást el s attól kezdve megint együtt jár a két görbe. Nevezetes törvény jutott ezzel kezünkbe. Kimondhatjuk, hogy a tavak felszínének elpárolgása havi összegekben mindig arányos az illető hónap havi középhőmérsékletével. Az eredmény az, hogy a tó felszínéről sokkal, de sokkal nagyobb az elpárolgás, mint eddig gondoltuk. Megjegyezzük, hogy a Sió-csatornán való leeresztés is szépen mutatkozik a görbén, mert az állandó vízeresztés miatt az elméleti ábra, amelybe ezt nem számítottuk be, állandó emelkedést mutat a valósághoz képest. Ha a Sión leeresztett mennyiségeket mindig levonásba helyeztük volna, akkor a két görbe pontosan párhuzamosan járna. A Balaton vízállásának ez az aránylag egyszerű járása igen nevezetes tünemények megfejtését tette lehetővé. Érthető most már, hogy némely lefolyástalan tó vízgyűjtő területéhez képest milyen kicsiny, a másik pedig aránylag milyen nagy. így pl. Belső-Ázsia magas felvidékein és Szibiria déli határvidékein kis vízgyűjtő területű tavaknak nagyon száraz éghajlat alatt is aránylag óriási területük van, mint pl. a Tengri-nornak, Kuku-nornak, Isszikkulnak, Bagracs-kulnak stb., míg pl. a belső-afrikai, lefolyástalan Czad-tó aránylag nagyon kicsiny, óriási vízgyűjtő területéhez és déli folyamvidékének nagy csapadékához képest. Az előbbiek olyan éghajlat alatt feküsznek, amelyen alacsony az évi középhőmérséklet s így kevés a párolgás. A Czad-tó a legforróbb sivatagon van, tehát óriási nagy a párolgása. Még a kolozsvári egyetem Földrajzi Intézetében egyik derék tanítványom, HERZ REGINA nagy gonddal próbálta kiszámítani, hogy milyen összefüggés van a lefolyástalan tavak területe (T), vízgyűjtő területe (V) évi középhőmérséklete (H) és évi csapadékösszege (C) között, figyelembe véve még a vízgyűjtő terület általános lejtősödését is, amit azonban csak úgy lehetett figyelembe venni, hogy a vízgyűjtőterület legmagasabb pontjának a tó felszíne fölött való magasságát vontuk be a számításba. Mivel a tó területe egyenesen