Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Megemlékezés Kovács-Sebestyén Aladár-róla, a Hidrológiai Szakosztály első elnökéről

MEGEMLÉKEZÉS KOVÁCS-SEBESTYÉN ALADÁRRÓL, A HIDROLOGIAI SZAKOSZTÁLY ELSŐ ELNÖKÉRÖL. Irta : SCHAFARZIK FERENC dr. * (Egy fényképmelléklettel a kötet végén.) Mély megilletődéssel fogadtuk a nyáron KOVÁCS-SEBESTYÉN ALADÁR, a budapesti József mű egyetem vízrajzi tanszéke nagyérdemű tanárának, szakosztályunk illusztris tagjának Zala vármegyében a ventepusztai birtokán július 6-án bekövetkezett szomorú elhalálozásának hírét. Az elhunyt iránt érzett mély tiszteletünkön kívül bennünket még az a benső kapocs is fűzött az Ő kiváló egyéniségéhez, hogy a Mhoni. Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztálya megalakításában élénken résztvett, sőt annak az első évben való elnökségét is elvállalta, s ha őt egyre súlyosbodó betegsége a közszerepléstől való teljes visszavonulásra nem kényszeríti, bizonyára még továbbra is támogatta volna osztályunkat. KOVÁCS-SEBESTYÉN ALADÁR 1858. márc. 17-én Pesten született, mint a mult század derekán általánosan ismert KOVÁCS ENDRÉnek, jóhírnevű műtőorvosnak, és neje, szül. LUMNITZER iLONÁnak második fia. Református vallású lévén, középiskoláit szülővárosában a kálvintéri főgimnáziumban végezte, a kitűnő érettségi után pedig Zürichbe menvén, az ottani Eidg. Polytechnikum-on a mérnöki műszaki kiképzésnek szentelte magát. Ugyanott megkapta 1880-ban a mérnöki diplomát is. Hazajövetele után állami szolgálatra jelentkezett, amire öt az abban az időben már javában folyó fiumei kikötő építkezéshez beosztották. Egy évre rá, az 1881-iki hazánk DK-i részét sújtó veszedelmes árvíz után már a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat töltés építésénél látjuk őt működni. Ezzel oly bűvös munkakörbe lépett, mely őt egész további életére lebilincselte. A magyar alföldek árvizeinek megfékezése lett ettől az időtől kezdve az ő életcélja, amellyel nemcsak hivatalból, hanem egész életén át igaz hívatottsággal és lelke teljes odaadásával foglalkozott. Már eközben is oly szakavatottságról tett tanúbizonyságot, hogy minisztere öt 1889-ben a temesvári folyammérnöki hivatal főnökévé nevezte ki. Szaktudása ezekben az években részint a délvidéki folyóink szabályozása, részint pedig olasz és francia víziépítkezések tanulmányozása révén annyira gyarapodott, hogy 1893-ban mint főmérnököt a Vízrajzi Osztályba Budapestre felhozták, ahol 1896-ig a főnökhelyettesi teendők intézését ő reá bízták, amely állásában alkalma volt a Rába, valamint a dunavölgyi belvíz mentesítési szövetkezet ügyei intézésében is résztvehetni. 1895-ben a király a műszaki tanácsosi címmel tüntette ki. 1896-ban pedig m. kir. miniszteri osztálytanácsossá léptették elő. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztályának 1921. évi november hó 30-i szakülésén.