Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Megemlékezés Kovács-Sebestyén Aladár-róla, a Hidrológiai Szakosztály első elnökéről

MEGEMLÉKEZÉS KOVÁCS-SEBESTYÉN ALADÁRRÓL 5 A számos helyen és különböző minőségben kifejteit szakmunkássága a műszaki világban csakhamar már annyira osztatlan jó hírnevet szerzett neki, hogy mindenki csak természetesnek vette, hogy a kir. Józsefműegyetem öt KLIMM MIHÁLY halála után az elárvult vízrajzi tanszékre egyhangúlag hozott határozattal meghívta, mire őt a király 1897. június 15-én nyilv. r. tanárrá kinevezte. 23 évi tanárkodása ideje alatt 1909—10. és 1910—11. tanévben szakosztálya dékánná, 1914—15. és 1915—16-bau pedig a Tanács műegyetemi Rektorrá választotta meg. Tanári működése közben egyéb kitüntetésekben is volt része. 1902-ben a király a III. oszt. vaskorona-renddel tüntette ki, 1911-ben pedig a kir. udvari tanácsosi méltóságot adományozta neki. Habár a műegyetemi tanárság többnyire egészen le szokta kötni a még olyan munkabíró egyéniségek szellemi és fizikai erejét, úgy mégis azt látjuk, hogy KOVÁCS-SEBESTYÉN ALADÁR engedve kormánya, vagy egyéb országos érdekeltségek megtisztelő hívásának, még külön bonyolódott feladatok megoldására is vállalkozik, ami teljesen rávall az ő ambiciózus munkás természetére. 1899-ben a kormány a Vág-balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat miniszteri biztosának őt szemelte ki. A Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat pedig szintén őt választotta elnökének, amely minőségében újból azoknak a kérdéseknek körébe kapcsolódott bele, amelyekkel mérnöki működésének korábbi éveiben oly kiváló szeretettel foglalkozott volt. Megemlítendő végre, hogy az utóbbi években mint az Országos Vízügyi Nagy Tanács állandó tagja is szerepelt. 1912-ben a M. Mérnök- és Építész-Egylet elnöke lett, stb., valamint hogy BudapestSzékesfőváros képviselő testületének is tagja volt. Még a Délmagyarországon eltöltött évei alatt ismerkedett meg a HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI DOBOSSY család nemes sarjával, ARANKÁval, akit 1885. február 11-én oltárhoz vezetett. E gyöngéd frigyből három fia született, ALADÁR, TIBOR és ZOLTÁN, akik közül TIBOR atyja nyomdokait követve a mérnöki, a fiatalabbak pedig a mezőgazdasági pályára léptek. Áttérve tudományos és szakszerű tevékenységének vázolására, előre is megjegyezhető, hogy KOVÁCS tulajdonképen sohasem pihent, amennyiben mindig valami nagyobbszabású témával vagy műszaki tervezéssel foglalkozott. Alunkásságának főbb mozzanatai következők: 1880—81-ben résztvett a fiumei kikötőépítkezésben. Mint a főiskolát végzett fiatal mérnök került Ő ide, erre a nagyszabású munkahelyre. Nem mint tervező, hanem egyszerűen csak mint az építésvezetőségnek egyik kezdő segéderője szerepeit Ő itten, mint egy nemes vágytól izzó atomja annak a hatalmas magyar erőkifejtésnek, amelyre magát hazánk nemcsak a saját érdekében, hanem Fiumében is elhatározta volt. 1881-től csaknem a decennium végéig a Körös-Tisza-Maros ármentesítésénél már mint tervező mérnököt látjuk őt működni, miközben ennek a lerjedehnes folyórendszernek számos védőmüve már hozzáfüzödik az ő nevéhez