Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrológiai viszonyairól

•*> HORUSITZKY HENRIK BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HIDROLOGIAI VISZONYAIRÓL. Irta: HORUSITZKY HENRIK.* Budapest dunabalparti részének ama talajvízéről óhajtott előadó szólani, amely a városban gyakran mint pincevíz is kellemetlenkedik. Ez az a talajvíz, amely a vízrekesztő agyagosabb altalaj felett lévő hordalékos rétegekben kering. Ezek a laza rétegek szivacs módjára telnek meg vízzel, amelynek tükre alkalomadtán emelkedhetik, sőt még a felszínre is feltörhet, majd pedig ismét le is szállhat, a szerint, hogy élénkebb vagy lassúbb-e a gyarapodása vagy másrészt a lefutása. Tekintettel arra, hogy a víz nem a Dunából származik, hanem keletről és északkeletről szivárog Pest területe alá, magától értetődik, hogy a talajvízállás kevésbbé van összefüggésben a Dunával, hanem hogy oka másutt keresendő. A részletes geologiai és agrogeologiai felvételei közben előadó a főváros hidrogeologiai viszonyaival is foglalkozván, mindenek előtt a már is meglevő fúrások adatainak összegyűjtését tartotta szükségesnek, hogy ezek alap térképvázlatait, valamint a szelvényeket is minél pontosabban elkészíthesse. E munkájában nagy segítségére volt MACHÁN OTTÓ, a nem régen elhunyt székesfővárosi műszaki főtanácsos, aki őt számos esetben támogatta. A fúrási adatok zömét azonban KÁJLINGER MIHÁLY, a szfv. vízművek vezérigazgatójának köszönhette. A térképek és a szelvények elkészítésén pedig egy évnél tovább STOHANSEL EDE térképész fáradozott, akit a főváros külön erre a célra kirendelt, — sajnos azonban, hogy nevezett e munkáját másféle beosztása miatt eddig még nem fejezhette be. A fúrások alapján arra törekedett az előadó, hogy az alap kőzet azaz a kavics — és homok takaró feküjének — (amit Budapesten „hordképes talaj — vagy kékagyagnak" szokás nevezni) — domborzati viszonyait kifejezésre juttassa. Az ily módon készített térképen látni a régi pleisztocén és pliocén partvonalat, de feltűnnek rajta a takaró alatti domborulatok is. Ezen a geologiai térképen (Dr. SCHAFARZIK FERENC példáját követvén) a felszíni takarót, t. i. a pleisztocén és holocén rétegeket elhagyta és csakis a régiebbeket tüntette fel. Rajta foglaltatnak azonban még a 30 m-nél mélyebb fúrások geologiai szelvényei is. Az agrogeologiai térkép viszont a mai felszíni alakulatokat, valamint az összes napfényre kerülő kőzeteket mutatja be. A harmadik térkép pedig a geologiai alakulatokat plasztikusan ábrázolja Ezen a geologiai felépülés sorrendje pillantható meg, a magaslatok szélein kibukkanó kőzetek feltüntetésével, a magaslatok takarójának körülhatárolásával és a völgyületekben mozgó víz áramlásának kijelölésével. Ezen a térképen látható továbbá, hogy a régi Duna merre kanyargott, hány ágra szakadt, hol rombolt és merre épített. Megfigyelései összevágnak Dr. SCHAFARZIK FERENC * A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztály 1920. dec. 15.-én tartott ülésén előadott"előzetes jelentés kivonata. — Erre vonatkozólag I. még a szerzőtől: „A budapesti talajvizekről." (Term. tud. K. LH. K. p. 233-39. 1920). —: „Részlet Budapest . Székesfőváros dunabalparti területe földtani-, talajtani viziviszonyainak ismeretéhez. (Szent István Akad. meny. term. tud. oszt. felolvasásai I. K. 9. f. 1924). —: „Budapest Székesfőváros területének geologiai viszonyairól". Előzetes jelentés. (M. Kir. Földt. Int. Évijei. 1917—1919. pag. 27—33. (1924). c. munkákat.