Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A belvizek mozgása Szeged határában

20 TREITZ PÉTER A nevezett fúrási szelvények azonban ezenkívül még a belvizek mozgási irányának szempontjából is nagyon fontos eredményre vezettek, nevezetesen kimutatták azt, hogy a Duna-Tisza közén a második, vagyis a felső löszréteg lerakodása óta is, tetemes sülyedések történtek és hogy e sülyedések következtében a t ő z e g t e 1 e p egyes részei függélyes irányban 6—10 m-re is elmozdultak. A csatorna vonalának már első tervezése alkalmával, 1903-ban megállapíthattam, hogy az irányvonal mentén még a negyedkorban is nagy sülyedések történtek és hogy az egyenetlen sülyedés folytán kialakult völgyek északnyugat-délkeleti irányúak, végül, hogy a sülyedés mértéke a Tiszafelé hirtelen fokozódik. Az 1920. évben végzett vizsgálatok a régebbi megállapítások helyességét mindenképen megerősítették. Ezek ama is folyamatban lévő sülyedések szabják meg a belvizek mozgásának irányát, továbbá biztosítják közvetve a homokhát állandó nagy víztartalmát, amely az év minden szakában sokkal nagyobb, mint amekkora az évi csapadékok vizéből kikerülne. Egészen bizonyos, hogy a homokhát vízellátása körül a rendeseken kívül más eredetű hatások is közrejátszanak. A fúrási szelvények vizsgálatából sikerült c hatások eredetét megállapítanom, ugyanis azt találtam, hogy a vizet, a mélyből feltörő gázok nyomják fel a homokban és hogy a tektonikai vonalak mentén számtalan állandóan működő gázexhalációs hely van. A síkságon a felszálló vizű artézi kutak jelzik a gázexhalációkat; amennyiben a kiömlő víz mindig telve van gázokkal. Némely kútból annyi gáz jön ki, hogy a víztől különváltan tódul a felszínre, felváltva egy percig víz ömlik a kútból s utána félpercig tisztán gáz tódul ki, amely meggyújtva másfél öles lángot ad. (Bótos mellett Temes megye. Ez a kút a törési vonaltól csak néhány méternyi távolságra van.) Ásott kutak Icmélyesztcse alkalmával is megesik, hogy a kút egy ilyen gázömléses nyílás fölé kerül s ekkor a kútban összegyülemlő vizet a kitóduló gáz állandóan pezsgésben tartja, a kút fölé hajolva susogást hallani, ezért az ilyen kutakat Susogó kutaknak nevezik. (Példa: Susogó kút Bugacon, Pest m.) A susogó kutaknak rossz, sós a vize, azért hamarosan be is tömik őket, úgy hogy ma csak a kútásó-mesterek tudják a helyüket kijelölni. A Duna-Tiszaközét ilyen szempontokból vizsgálván, azt látjuk, hogy 1. a homokháton is sok a gázexhaláció. Ezt a kutak, tavak és vizállásos helyek nevei is bizonyítják: Susogó kút Bubori szék, Forró, Zsombó stb., továbbá 2. hogy az altalaj vízvezető rétegei is mind telítve vannak gázokkal. A mélyből felfelé törekvő gázok emelő erejének kell tulajdonítanunk a dunatiszaközi homokhátnak azt a jellegzetes sajátságát, hogy a föld árja még a hát gerincén is alig marad egy-két méterre a felszín alatt. A hát anyaga 250 m vastagságban kavics és homok és a rétegsornak alig 10—15 százaléka agyagos természetű, továbbá a homokhát gerince 30 méterrel emelkedik a Dunavölgy síkja és 40 m-el a Tiszáé fölé és mégis magasan van benne a föld árja ősszel is.