Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A belvizek mozgása Szeged határában

A BELVIZEK MOZGÁSA SZEGED HATÁRÁBAN 19 A Dunának a Duna-Tisza közén még több ilyen elhagyott medre van. De ezek nem láthatók olyan jól mint a legfelső, mivel a délebbieket a futóhomok már egészen elborította. Itt azonban részint a mélyfúrások és egyes téglagyárak feltárásai, részint pedig a belvizek mozgásának iránya jelzik a régi völgyek helyzetét. A főbb medrek a következők: Egyik leginkább látható fövölgy a Duna völgysíkjából Ágasegyháza mellett indul ki és a Bugaci puszta tavain és semlyékein, azután a Péteri tavon keresztül haladván, végül Tömörkény alatt éri el a Tiszavölgyet. Fúrással Palics mellett egy másikat tártak fel, amely a dunatiszaközi Körös folyó vízrendszeréhez tartozik. A Körös folyó régi medre Kecelnél indul ki a Duna völgyéből és Palicstól keletre torkolik bele a Tisza völgyébe, folyását a halasi Fehértó, a Füzes puszta rétsége, a kelebiai Nagy-rét, a Palicsi-hajlat, a Kővágó semlyék, a Ludastó és a Kőröspataknak mai árka jelzik. Ez utóbbi ma az ország határa. Ehhez hasonló régi medreket tártak fel azok a téglagyári bányák, melyeket a Ferenccsatorna mentén vágtak bele a telecskai lőszhát testébe. Mindezekben a medrekben a negyedkornak abban a szakában folyott a víz, mely a második, vagyis a felső löszréteg lerakodását megelőzte, mert itt a folyóvízi homokot mindenütt csak egy löszréteg borítja. A felső földrétegeknek geologiai szerkezete. A Pannóniai nagymedence felszínét legalább kétharmadrészben lősz fedi. A 1 őszlerakod ás, mint ismeretes kétfázisú, ilyennek látjuk a Duna partján Váctól Báziásig és Turnszeverintől egészen a Duna torkolatáig. Sőt a Fekete tenger meredek partján látható falakon szintén jól meglehet különböztetni ezt a két löszréteget, amelyek 05 m vastagságú agyagos állományú réteggel vannak egymástól elválasztva. Ezen a föbeosztáson kívül még a felső löszben egy humuszos réteget lehet megkülönböztetni.

1 A dunatiszaközi homokhát anyagának ilyen kétfázisú beosztását eddig nem ismertük, erről csak az 1920. évben végzett fúrások révén győződhettünk meg. A Duna-Tisza-közén tervezett csatornavonalánák mentén és annak szomszédságában ugyanis számos fúrást mélyesztettek be azon célból, hogy a föld mélyebb rétegeinek minőségét és szerkezetét kikutassák. A fúrásokból kikerült anyagminták egy középső tőzeges szerkezetű homok, vagy 05—1 m vastagságú tőzegtelep létezéséről tettek tanúságot, amely épen úgy kettéosztja a futóhomok lerakodást, mint az előbb említett középső veres agyagréteg a lőszlerakodást. Ez a fúrások által feltárt tőzeges réteg új bizonyítékot szolgáltat egyrészt a diluviális klíma kétfázisos voltára, másrészt pedig arra, hogy a homokhát anyagában a három legfelső rétegnek: a felsőhomoknak, a tőzeges rétegnek és a tőzeg alatt lévő homoknak lerakodása egyidőben történt a löszhát három rétegének: a felső lösz, középső vasasréteg és az alsó lösz lerakódásával. 1 Ugyanilyen kettős beosztásúak az északamerikai pleisztocénkori rétegek, nemcsak a nyugati államokban, hanem Kaliforniában is. HOYT S. GALE : Salines in the Owens, Searles and Paramint basins California. United States Geolog. Survey, Bull. 580. I. 1914.