Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Treitz Péter: A belvizek mozgása Szeged határában

18 TREITZ PÉTER szétküldését, amely a városok vízellátását és az artézi kutak elhelyezkedését tünteti fel, a M. Kir. Földtani Intézet nem látta célszerűnek. A már feljebb idézett és az 1885. XXIII. tc. kiegészítését képező 1913. XVIII. tc. végrehajtási rendelkezése óta, a már meglevő vízre való fúrások törvényes engedélyezése tömegesen került elbírálás alá. Az 1914. év óta kiadott engedélyezésekben, már a vízpazarlás megszüntetése és a fúrások kölcsönös védelme, mint egyik főtényező szerepel. Végül az 1882—1916-ig terjedő időben létesített fúrások statisztikai százalékos összeállítását mutattam be. A második előadásban a vízre való fúrások topográfiai és hidrogeologiai leírásával foglalkoztam. Először alföldeinket, majd az ezeket, zárt koszorúként övező hegyesdombos vidékeinket ismertettem, végül foglalkoztam a trencsénteplici, a gánóci, a kovácsfalvi (Zólyom m.), a ránkfüredi, az ipolynyitrai (Nógrád in.), a mezőségi, a málnási, a kisszedresi (Bihar m.), félixfürdöí, szentlászlófürdői, paptamási, herkulesfürdői, harkányi, szekszárdi, pécsi, tapolcai (Zala m.), mohai, és a soproni fúrásokkal. A BELVIZEK MOZGÁSA SZEGED HATÁRÁBAN. Irta: TREITZ PÉTER* A szegedvidéki belvizek mind a dunatiszaközi homokhátról erednek. A hátság felszíne homok, Budapest-Abonytól-Szeged-Bajáig. Nagyrészc még ma is mozgó futóhomok. Ha a szél iránya a vízereket keresztezi, akkor ráfujthomokkal elgátolja a vízfolyást, minek következtében a víz megreked s külön álló tavakra oszlik, amelyek apró homokhátakkal vannak elválasztva egymástól. Feladatunk tanulmányozása során figyelembe veendők természetesen az altalaj tektonikai viszonyai, valamint a benne végbemenő kémizmus is. Domborzat. A dunatiszaközi homokterületészakdéli irányban elnyúlt magas hátat formál, amelynek felső vége a Cserháthegységre támaszkodik, alsó vége pedig a telecskai lősz hátsíkjába simul bele. A hát gerincvonala nem egyenes, hanem többször megvan törve. A Cserhát lábánál van a Fót-GödöllöAszód között lévő hátság, amely délkelet felé hosszant elnyúlt dombvonuiatban végződik s keleti végén enyhe lejtövei ereszkedik bele a Tápió déli vízgyűjtő területének síkjába. Előtte a hát déli szélén depresszió terül el, amelynek feneke sokkal mélyebb, mint a környező homokterület. A mai felfogásunk szerint ez a völgy a diluviális Duna folyásának egy régebbi medre. A mai Duna völgyének fokozatos sülyedése lassanként el víztelenítette ezt a medret, úgyhogy végül már csak a belvizek levezetésére szolgált. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztályának 1920. június 9.-én tartott ülésén.