Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szontagh Tamás dr.: Magyarország artézi kútjairól

MAGYARORSZÁG ARTÉZI KÚTJA1RÓL 17 jogok e téren is megvédendők. És újabb ilyen vízmüvek telepítése hatóságilag korlátozható, esetleg szükség esetén meg is szüntethető. 1893-ban dr. TAUSZIG JENŐ módosi ker. orvos jelenti, hogy járásában 50 artézi kút van, amelyek 50—80 méter mélységből adnak kifogástalan vizet, de közli, hogy a közvetlen szomszédságban még mintegy 100 artézi kút veszi igénybe ezt a víztartót. Emellett a vízpazarlás igen nagy és kéri annak meggátlását. Versec város polgármestere 1904-ben kelt felterjesztésében kéri a vízjogi törvény módosítását és bejelenti, hogy Versec városában, a nagy vízelvonás miatt, az utolsó nyolc évben egy teljes méterrel csökkent a város artézi kútjai vizének felszálló képessége. Az eddig érvényben levő s a vízjogról szóló 1885. XXIII. tc. 14—15. §§. bizonyos megszorításokat és tilalmakat tartalmaznak ugyan és egyes esetekben a hatóság engedélyéhez kötik a kút létesítését, de ezek az intézkedések, a rohamos fúró vállalkozás és az indokolatlan vízpazarlás beálltával most már nem feleltek meg. A M. Kir. Földtani Intézet több megelőző jelentésére végre a M. Kir. Földmívelésügyi-minisztérium országos vízépítési igazgatósága, az 1885. évi vízjogi törvény egyes paragrafusainak átdolgozását és kiegészítését látta szükségesnek és erre a célra a M. Kir. Földtani Intézet közreműködését, különösen a vízre való fúrások, városi vízellátások védelme ügyében is igénybe vette. Időközben, 1911-ben a m. kir. földmívelésügyi miniszter tapasztalt szakférfiakból álló tanácskozást hívott egybe, amelyen néhai dr. LÓCZY LAJOS, a M. Kir. Földtani Intézet igazgatója, mint előadó az artézi fúrásokról általánosságban kimerítően szólott és végül 5 pontban terjeszti elő, a vízre való fúrások nyilvántartására, engedélyezésére és a vízzel való takarékosabb elbánásra vonatkozó indítványát. A törvény novelláris módosítása, a M. Kir. Földtani Intézet közreműködésével már akkor munka alatt volt s végre 1913-ban a XVIII. tc.-bcn látott napvilágot. Az új tc. 3. §-a vizrevaló fúrásokkal már terjedelmesebben foglalkozik. Ebben a módosításban a városi vízmüvek vízfőinek védésére is már különös gond fordíttatott. Az 1885. XXIII. tc. és az új kiegészítéshez a m, kir. földmivelésügyi miniszter 1914. évi 1200. számú igen üdvös rendelete fűződik. E kiegészítő rendelkezés értelmében, mint szakértőnek, a M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal mellett a M. Kir. Földtani Intézetnek is igen fontos szerep jut és a hivatalos, megbízható adatgyűjtés is lehetővé van téve. A fúrásokra vonatkozó tudományos és gyakorlati adatgyűjtést a M. K. Földtani Intézet már az 1903. évben megkezdte. Még DARÁNYI IGNÁC volt m. kir. földmivelésügyi miniszter, aki minden ily természetű munkát a leglelkesebben segített elő, valamennyi vármegyei törvényhatósághoz és polgármesteri hivatalhoz rendeletet intézett s így a M. Kir. Földtani Intézet kérdőíveire elég sok válasz érkezett. Sajnos a válaszok egy része később igen sok esetben nem elég pontosnak bizonyult, úgyhogy az ezen alapon még 1908-ban készült térkép