Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szontagh Tamás dr.: Magyarország artézi kútjairól

16 SZONTAQH TAMÁS DR. S. putris, Pupa muscorum, Limneus fuscus, Valvata depressa, Planorbis marginatus, Planorbis corneus és Planorbis septemgyratus. CSÉCSI IMRE tehát már 1845-ben tisztában volt Nagy Alföldünk nem tengeri eredetével. Érdekes CSÉCSI magyarázata, amellyel a víz kénhidrogéntartalmának keletkezését magyarázza. Két eshetőséget sorol fel és végül arra következtet, hogy „mindenesetre az életmives (állati és növényi) testek viszik a képződményben az egyik főszerepet." Az 1830—1840-es évek után az artézi kútfúrások terén hosszabb szünet állott be. Az 1860-as évek elején történt fúrásokból, mint történeti adatot, a következőket említem fel. Szatmár városában három fúrást telepítettek és pedig 43 6 m-től 92 92 m mélységre. Pécskán, Arad megyében, 102 méterre és Temes megyében Alliosban 156*45 m mélyen hatoltak le a vízkutató fúrások. 1867 körül Debrecenben fúrtak még 13 kutat, amelyeknek mélysége a 100 métert meg nem haladta. Az 1860-as évek végén kezdődött azonban ZSIGMONDY VILMOS korszakot alkotó szereplése. ZSIGMONDY 1866-tól 1870-ig a harkányi, Budapest margitszigeti, a lippiki, a Budapest városligeti, a ránkfüredi ásványos gyógyvizeket és az alcsúti közönséges vizet hozta fúrással napfényre. ZSIGMONDY 1872-ben SZLÁVY JÓZSEF m. kir. földmívelésíigyi és kcrcsk. miniszterhez emlékiratot nyújtott, amelyben főképpen magyar földünk ily módon nyerhető vízellátására irányítja a figyelmet. Igaz, hogy a döntő körök ezzel az érdekes és tanulságos emlékirattal nem foglalkoztak, de bizonyos, hogy ZSIGMONDY emlékirata indította meg azután az úgy közegészségileg, mint közgazdaságilag oly igen fontos artézi kútfúrásokat. A vízre való fúrások száma különösen 1896 óta rohamosan szaporodik. A M. Kir. Földtani Intézet igazgatósága látván ezen fúrások sokirányú nagy fontosságát, már 1890 óta rendszeresen foglalkozik az ilyen és más irányú fúrásokkal, azok adatainak, próbáinak összegyűjtésével. Eleinte az artézi kutakkal, különösen tudományosan, HALAVÁTS GYULA foglalkozott. Az 1896. évi 1000-ed éves kiállításra, a kiállítási bizottság megbízása folytán ő állította össze artézi kútjaink első statisztikai jegyzéket. Előadó pedig 1892-ben vette át, mint mellékfoglalkozást, a M. Kir. Földtani Intézetbe került vízügyek hidrogeologiai referálását és evvel az artézi kútfúrások nyilvántartását is. 1892-ben gróf BETHLEN ANDRÁS m. kir. földmívelésügyi miniszter, szemelőtt tartván a vízre való fúrások általános fontosságát, a törvényhatóságokhoz intézett rendeletében, a községeknek úgy geologus, mint műszaki közegeit rendelkezésére bocsátotta. Ezzel azután az artézi kutak rohamosan, valóban ijesztő számban szaporodtak. Csakhamar bekövetkezett az, amint előrelátható volt, de előre be is jelentetett, hogy t. i. az artézi kutak vizének felszálló képessége, az egyes helyeken való túlságos megcsapolás által, valóban csökkenni kezdett. Hódmezőváros polgármesterének ilyen panaszára már a m. kir. földmívelésügyi miniszter tudomására hozta az érdekelteknek, hogy az elsőbbségi