Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szontagh Tamás dr.: Magyarország artézi kútjairól

MAGYARORSZÁG ARTÉZI KÚTJAIRÓL 15 város Vérmezőre néző kertjében végeztek. Két évi és 8 havi fúrás után 475 bécsi láb, azaz 150'14 m mélységben érték el a vizet, amely a fúrólyukban tí'32 m mélységben a térszín alatt állapodott meg. Ebből a fúrt kútból állítólag elég sok vizet hoztak fel szivattyúzással. Ezt megelőzően azonban már 1827—1830-ig is kíséreltek meg egy artézi fúrást a Károlyrkörúton lévő ORCZY-ház udvarán, amely 178'22 m mélységig hatolt le, azonban eredménytelenül végződött. Később a VIII. kerületi régi Kálvária-téren fúrtak, de szintén eredménytelenül. Majd a II. kerületben a Három korona házban 80'27 méterig fúrtak le, de szintén eredménytelenül. A három fúrás meddőségét, ha nem a technikai hibáknak, akkor valószínűleg a kiscelli agyag víztelenségének tulajdoníthatjuk. A Budai-hegységben RICHARD abbé francia vízkutató tanácsára az OSWALDféle zugligeti nyaraló kertjében kezdtek meg egy fúrást, amely a meszes márgában 56 méterig eredménytelenül hatolt le, amikor SZABÓ JÓZSEF tanácsára a fúrást abbanhagyták. Azóta Budapesten és környékén már több mint 64 artézi kutat létesítettek. Közöttük a legcsekélyebb a HEIDELBERG-gyártelep 28 méteres fúrása és legmélyebb a ZSIGMONDY VILMOS által létesített városligeti artézi kút, amely 970 48 m mélységből 24 óránként 11,917 hektoliter 73 9 C° vizet szöktet fel a felszín fölé 135 m magasságra. Fejér megyében Csór községben 1832-ben a SZÖGYÉNI kastély udvarán 39 82 m mélységben a térszín fölé 0 63 m-re felemelkedő kellemes ízű 20 C" hőfokú vizet ütöttek meg a fúróval. Majd Székesfehérvár városában, 1870-es években szintén fúrtak két artézi kutat, de ezek vize a felszín fölé nem emelkedett. Kitűnően sikerült Fejér megyében az 1867—1870 években ZSIGMONDY VILMOS által a főhercegi alcsúti parkban fúrott artézi kút, amely 18438 m mélységből 38 m magasságra emelkedik a felszín fülé és amely naponta 8110 m

3 126 R"-u vizet szolgáltat. A vizet mintegy 40 m vastag szarmata mészkő adja, amely a felső-mediterrán sárgás agyagra települ. Hosszassabban foglalkozom a debreceni fúrásokkal, amelyeket az 1834—1859 közötti években a főiskola és a városi elöljáróság, a jó és egészséges vízzel való ellátás céljából rendelt el. Ezen fúrások egyrészéről CSÉCSI IMRE tanár körülményesen és igen érdekesen ír a KOSSUTH LAJOS szerkesztette „Heti Lap" 1845,-i évfolyamában. A péterfiautcai 95 m mélyfúrás pontos geologiai szelvényét is részletesen ismerteti. A kikerült molluszkákra CSÉCSI már különös gondot fordított és azokból azt következteti, hogy az átfúrt rétegek édesvíznek köszönik származásukat, nem világtengernek s azok korát a Tisza medréből kikerült összarvasorrú, őselefánt csontokkal párhuzamosítja. TÖRÖK főiskolai tanár a péterfia-utcai fúrás 28 44—73'96 m mélységeiből a következő szárazföldi és mocsári csigákat sorolja fel: Succinea oblonga>