Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000
munka-próbával (nálunk kezdetben U-bemetszésű, 1975 óta Charpy V) mért, szavatolt átmeneti hőmérsékletet választották. A megfelelő anyagot korrelációs rendszerrel (pl. a Bierett-féle, melynek hazai változatát jelenleg a már elavult MI 15024/3-85 tartalmazza) lehet kiválasztani. A mechanikai tulajdonságokat csillapítással, mikroötvözéssel, hengerművi kikészítéssel (normalizálás, termomechanikus hengerlés, nemesítés stb.) biztosítják. A fejlődés e téren rendkívüli. A hídépítésben már 30 éve alkalmaznak 700 N/mm 2 , de gyártanak 1100 N/mm 2 folyáshatárú anyagokat is hegesztett acélszerkezetekhez. Nálunk korszakos változást az - Erzsébet hídhoz betervezett - az MNOSZ 6289-53 A szabvány szerinti 36.24 S (ún. „jól hegeszthető", de még csak nem is csillapított, tehát hegesztett szerkezetekhez alkalmatlan) acéloknál a gyártás kezdetekor bekövetkezett ridegtörési esetek nyomán kikényszerített MSZ 6280-65-ös szabvány hozott, melyben a minősítés alapját az abban bevezetésre került ütőmunka-vizsgálattal meghatározott átmeneti hőmérséklet képezte. 1000 t 36.24 S minőségű anyag került leselejtezésre. Helyette szabvány hiányában, külön megállapodás szerint - 36.24 Sö jelzésű, ütővizsgálattal (öregített állapotban is) minősített anyag került legyártásra, ül. beépítésre. Az 1957-ben kiadott MSZ 6280 az Erzsébet hídnál szintén sok gondot, Ül. selejtet okozott. Ugyanis az MTA 50-cs - a szabvány szerint szintén jól hegeszthetőnek minősített - acélnál a normalizálást 7 mm-nél vékonyabb (!) lemezekre írták elő, ezért és a Ti ötvöző labilis hatása miatt ezen anyagok szívóssága sem volt kielégítő (a gyártás közben elvégzett vizsgálatok szerint). Az MSZ 500-as szabványcsalád - az 1989-es, teljesen értelmetlenül kiadott változatig (ugyanis az EN 10025 tervezet akkor már ismert volt) - nem írt elő ütővizsgálatot, tehát anyagai a hídépítés érdemi hegesztett szerkezeteinél nem voltak alkalmazhatók. III. táblázat A hazai hídépítésben használatos acélanyagok szabványainak fejlődése A szabvány száma A hatálybalépés eve A szabvány tárgya MOSZ 1 12 1933 Hengerelt folytaccl MNOSZ 112 1950 Szerkezeti acél, ötvözetlen, hengerelt MSZ 6289-53Á 1954 Különleges acélok hegesztett híd és járműszerkezeti célokra MSZ 6289-55 1956 Különleges acélok hegesztett híd és járműszerkezeti célokra MSZ 6280-57 1958 Nagy szilárdságú acél hegesztett híd- és járműszerkezeti célra MNTI acél MSZ 6280-65 1966 Szerkezeti acél fokozott követelményű hegesztett szerkezetekhez MSZ 500-66 1967 Általános rendeltetésű ötvözetlen szerkezeti acél MSZ 500-74 1975 Altalános rendeltetésű ötvözetlen szerkezeti acél MSZ 6280-74 1975 Acélok hegesztett szerkezetekhez MSZ 500-81 1982 Általános rendeltetésű ötvözetlen szerkezeti acél MSZ 6280-82 1982 Acél hegesztett szerkezetekhez MSZ 500-1989 1991 Altalános rendeltetésű, ötvözetlen, szerkezeti alap- és minőségi acél MSZ EN 10113-1,-2,-3:1995 1995 Melegen hengerelt, hegeszthető, finomszemcsés szerkezeti acélok MSZEN 10025:1998 1998 Melegen hengerelt termékek ötvözetlen szerkezeti acélokból 7
