Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

Szereléstechnológia A szerelés módját lényegében a mindenkori emeléstechnológia, ill. kapacitás határozza meg. Ez a múlt században 1-2 t-ra korlátozódott (egyszerű, fából ácsolt emelőszerkezetek, kézi csörlők, csigasorok stb.). Ezért a folyókat, völgyeket teljesen be kellett állványozni. A hazai ácsművészet legjelesebb példáját a századfordulón az Erzsébet lánchíd adta (13. kép) ahol - 8 db egyenként 60 m hosszú rácsos vashíd (több mint 600 t összsúlyban) és cölöpjármok beiktatásával - 11.000 m

3 faanyagot használtak fel. Az elektromos csörlők és vasból készült emelőszerkezetek (bakdaruk, Derrick daruk, zászlós daruk, bik-ek stb.) bevezetésével a beemelt szerkezetek súlya 20 t-ra növekedett. Mindazonáltal az 1937-ben átadott Horthy hidat még mindig teljes be állványozással (21. kép) szerelték. Meg kell azonban említeni, hogy - negyven évvel korábban - a Ferencz József híd medernyílásának konzoljai állványozás nélkül, tehát ún. szabad szereléssel készültek (17. kép). A Duna-hidaknál a valódi szabad szerelést először az Árpád hídnál vezették be (5. kép), ahol csak segédjármokat alkalmaztak és erre a célra készített 35 t-ás Derrick daruval emeltek. Igen jelentős változást hozott a Duna-hidak szerelésében a II. világháborút követő újjáépítésekhez gyártott két 100/50 tonnás úszódaru (József Attila és Ady Endre). De 100 tonnás egységeket első ízben csak az Erzsébet híd pályaelemeinek esetében emeltek be. Húsz évvel később, az Árpád híd bővítéséhez épített Clark Ádám úszódaru teherbírása 120 t (5. kép). Meghatározó azonban az előszerelés emelőkapacitása is, mely nálunk az utóbbi két évtizedben 100 t volt. (Megjegyezzük, hogy pl. Japánban 5000 t-ás úszódarukkal is építenek hidakat.) Kötésmód A Lánchidat leszámítva, Duna-hídjaink a kezdetektől fogva szögecskapcsolatokkal készültek. Első próbálkozások a hegesztéssel a II. világháborút megelőzően a medvéi Duna-híd különféle másodrendű tartóinak, majd az Árpád híd kereszttartóinak övgerinc kapcsolatainál történt. A háború után a Kossuth híd három fő nyílásának csőkeresztmetszetű, rácsos tartóit teljes egészében hegesztéssel illesztették (1945). A Duna-hidaknál jelentős szerepet a korszerű hegesztés első ízben az Erzsébet hídnál kapott, ahol a pályaszerkezet gyári varratai (mintegy 100.000 m) teljes egészükben hegesztéssel készültek (kézi ívhegesztéssel és 70%-ban fedettívű eljárással). A pilonok és helyszíni kapcsolatok azonban még 100%-ban szögecseltek voltak. A 20 évvel később épült Árpád hidak (a régi szerkezet mellett jobbra-balra egy-egy önálló új híd) már korszerű technológiával, 100%-ban hegesztett gyári és részben hegesztett (pályaszerkezet), részben NF-csavarozott helyszíni kapcsolatokkal készültek. Ehhez hasonlóan épült a Hárosi híd (de feszített vasbeton pályalemezzel), továbbá a Lágymányosi híd, ahol az öt pilon helyszíni kapcsolatai is hegesztettek. A jövőben feltehetően mi is követni fogjuk a Nyugat-Európában divatos tendenciát: 100%-ban hegesztett szerkezetek (tehát az NF csavarról leszoktak). 8