38. Hídmérnöki konferencia. Budapest, 1997.
Tartalomjegyzék
Ezen kívül elkészült - a hiányzó és laza szegecsek pótlása csavarokkal, - a réskorrózió miatt szétnyílt elemek összefogása csavarsűrítéssel, - a meglévő üzemi járdák 3 mm-nél vékonyabb járólemezeinek cseréje. Felhasznált anyagok: 35137-es minőségű acél 12.000 db illesztő, és 10,9 minőségű feszített csavar. Nem került sor a javasolt munkák közül az alábbi acélszerkezeti munkákra: -főtartó 0-1' és 9-10' rúdjainak erősítése, mely a ráhegesztett merevítések alacsony fáradási szilárdsága miatt vált szükségessé, de a BME által forgalom alatt mért tényleges feszültségek a kritikus határérték alatt maradtak és az erősítés forgalom alatti végrehajthatósága sem ígért 100%-os megoldást. - villamospálya alatti közbenső hossztartók erősítése rácsozással, mert a budai nyílásban lévő ilyen szerkezetű hossztartókon végzett mérések nem igazolták a rácsozás kedvező együttdolgozását. Nem került sor a javaslatban szereplő szigetelés és pályaburkolat felújítására, mely miatt a szélső hossztartók átázásból származó további fokozott korróziójával kell számolni. 3.4. Korrózióvédelmi munkák A pályaszint alatti korrózióvédelem: Sa 2,5 tisztasági fokú felületkészítés után 3 rtg. Permatex bevonat összesen 280 |nm rétegvastagságban Ezt a bevonati rendszert alkalmazzák a rácsrudak psz. feletti szakaszán 50 cm magasságig az erős korróziós igénybevétel miatt. A felülettisztítás szemcseszórással történik, a szemcsét mindkét hídfőnél telepített nagykapacitású visszaszívó berendezéssel gyűjtik össze és szeparátorral szétválasztva a szennyező festékanyagtól ismételten elhasználják. A pályaszint feletti korrózióvédelem: felület előkészítés kézi szerszámokkal, a sérült felületeken Noxyde bevonati rendszer összes rétegvastagság 350 (xm KOLOZSI GYULA / utiber Kft A záhonyi Tisza-híd átépítése 1. Előzmények A fennmaradt levéltári adatok arról tanúskodnak hogy az 1700-as évek végén Záhonyban már állt egy fából épült, zsindellyel fedett híd a Tisza felett. A fahidat vélhetően gyakran elvitte a szeszélyes folyó. Az első végleges szerkezet 1910-12. között épült Záhonyban. Ezt a hidat a tanácsköztársaságért folytatott harcok során 1919-ben felrobbantották, majd 1920-22 között újjáépítették. 1944-ben, a második világháborúban felrobbantott felszerkezet helyén a Vöröshadsereg épített provizóriumot, azonban már egy év után ezt a szerkezetet elvitte a jeges árvíz. A ma látható négytámaszú acél-rácsos felszerkezetet az eredeti alépítményeken az akkori szovjet fél 1962-ben építette fel. Ez a szerkezet nem tudta követni a régi kéttámaszú szerkezet kissé eltérő eredeti nyílásbeosztását, ennek következményeként a pillérek terhelése ma 30 cm-rel külpontos. A szovjet hidászok mellőzve a magyar kollégáik részvételét, több a későbbiekben jelentős problémát okozó hibát is elkövettek. A problémák közül a vasbeton pályalemez és a pályatartó acél hossztartók kapcsolata volt a legsúlyosabb. A pályaszerkezet leromlott állapota a nyolcvanas évek végére kritikussá vált, a pályalemez többször is átlyukadt. 1990-től szakértői és magas szintű tárgyalások folytak a kérdés megoldására. A folyó szakértői tárgyalásokon az ukrán fél javaslatot tett teljesen új szerkezet építésére, a magyar fél elegendőnek tartotta a meglevő szerkezet felújítását.A híd 1993-ban készült időszakos vizsgálatán túl 1995-ben a magyar fél próbaterhelést, szakértői vizsgálatokat, megvalósíthatósági tanulmányt és tanulmánytervet is készített. Az igen részletes vizsgálatok igazolták a szakértők aggodalmát, a felső szintű vezetés elfogadta, hogy a híd felszerkezete feltétlenül felújításra szorul, míg a pályalemez és tartószerkezete elégtelen együttdolgozása és a kereszttartók ebből eredő túlterhelése indokolta teszi a teljes pályaszerkezet cseréjét. A két ország között a - megújuló kapcsolatoknak köszönhetően - az 1989-94. közötti években mintegy háromszorosára nőtt a közúti forgalom. A kormány meghatalmazása alapján a két ország illetékes miniszterei első ízben 1995. május 19-én Egyezményt írtak alá az átépítési munkákra vonatkozóan. Az egyezmény végrehajtását a 2169/1995. (VI. 13.) és a 1046/1995. (VI. 13) számú kormányhatározatok rendelték el. A két ország képviselői a végrehajtás feladatainak előkészítése érdekében több alkalommal találkoztak. Ezen egyeztetések részei voltak a Magyar-Ukrán Határmenti Együttműködési Koordinációs Bizottság ülései és a KHVM Közúti Főosztály vezetésével havi rendszerességgel megtartott szakértői egyeztetések. A folyó tárgyalások eredményei alapján megkezdődött a tervezés és a munkák vállalatbaadásához (a versenyeztetéshez) szükséges Előminősítési és Tenderdokumentáció készítése. A magyar fél a meglévő 40