38. Hídmérnöki konferencia. Budapest, 1997.
Tartalomjegyzék
érkezési sebességéből a szakadás helye meghatározható. A mérési eljárás kiküszöböli az összefeszülő, megcsavarodó szálakban keletkező szóródást, valamint alkalmas kiinjektált pászmák vizsgálatára is (ez esetben a hang terjedési sebessége és a visszhang jellege természetesen más lesz). A vizsgálatokhoz feltárással ki kell szabadítani a bebetonozott pászmamegfogásokat, az elemi szálak végét le kell csiszolni, hogy az adó- és vevőfejjel jól lehessen csatlakozni a szálhoz. A vizsgálati helyeket úgy választottuk meg, hogy olyan keresztpászmákat vizsgáltuk, melyek valamilyen problémát mutattak (beázás, kiinjektálatlanság, szakadás, szegélyátázás stb.). Eredmények, tapasztalatok: A vizsgálatok során 9 mérési helyen összesen 30 pászmát vizsgáltunk. A mérési eljárás tesztelése megmutatta, hogy jelen körülmények között (kb.10 m-es pászmahossz, injektált vagy injektálatlan hüvely) a szakadási hely detektálható és helye kimérhető. A mérések során a sátoraljaújhelyi pillértől számított 58,90 m-es pászmánál korábban talált szakadási hely a visszhangos eljárással is kimérhető volt, más vizsgált helyen szakadás nem volt. 3.4. Az acélbetétek és feszítőkábelek korróziós állapotának meghatározása A nem szakadt feszítőkábelek és az egyéb acélbetétek korróziós állapota jelentősen befolyásolja majd a kialakítandó és meghatározandó javítási, helyreállítási munkát. Ennek érdekében meg kell állapítani az acélbetétek korróziós állapotát, illetve veszélyeztetettségüket. 3.4.1. A korróziós veszélyeztetettség megállapítás potenciálméréssel A korróziós veszélyeztetettségre, illetve a korrózió valószínűsíthetőségére jó információt ad az acélbetétek potenciálvizsgálata. A potenciálvizsgálat valamely referenciaelektróddal szemben (általában réz/rézszulfát elektróddal szemben) mérik az acél polarizációját. Kb. -250 mV-nál negatívabb értékek korróziós folyamat jelenlétére vagy aktív veszélyeztetettségre utal. A potenciálértékeket vagy pontszerűen (raszterben) vagy folyamatosan, vonalszerűén veszik fel, számítógépes adatgyűjtés és feldolgozás után az eredmények grafikusan is szemléltethetők. A vizsgálathoz kapcsolódni kell a betonban lévő, egymással mindig fémes összeköttetésben lévő acélbetétekhez, ez egy feltárási ponton történik meg. A vizsgálat előtt a betonfelületet enyhén be kell nedvesíteni, hogy a felületnek meg legyen a kellő nedvességtartalma, s ezáltal vezetőképessége a mérések biztonságos elvégzéséhez. Jelen esetben Canin típusú berendezéssel a leginkább veszélyeztetettnek tekinthető részeken végeztünk vizsgálatot. A vonal szerint 10 cm-es sűrűséggel felvett adatokat a berendezés automatikusan memóriába rögzítette, az adatfeldolgozó szoftver táblázatos és grafikus megjelenítést is lehetővé tett. A mérési vonalak egymástól való távolsága 20 cm volt. Eredmények, tapasztalatok: A szegélyek alatti 2 m-es sávban, a híd teljes hosszában elvégeztük a potenciálmérést 20 cm x10 cm-es raszterben. Általánosságban kimondható, hogy a víznyelők környékén magasabb potenciálérték volt mérhető, valamint néhány helyen, foltszerűen lehetett veszélyeztetett helyet találni. Ilyen volt a középső nyílás, befolyási oldal, alsóberecki oldal, itt a mérés intenzív korróziós folyamatot jelzett. E helyen a 8. pászma erős korrózióját találtuk, valamint az alsóberecki oldali parti mező befolyási oldalon, alsóberecki felé első részen, a hídfőtől kb. 2,5 m-re egy folton veszélyeztetettségre utaló jeleket. A jelzett helyek kibontása folyamatban van, hiszen csak szemrevételezéssel lehet megállapítani, hogy a potenciálmérés alapján veszélyesnek jelzett helyen valóban folyik-e a korrózió. 3.4.2. A betonacélok korróziós állapotának megállapítása feltárással Azokon a helyeken, ahol a betont valamilyen más ok miatt amúgy is el kell távolítani (fészkes beton, erős kloridszennyezettség stb.) a szabaddá vált acélbetéteket szemrevételezéssel megkell vizsgálni. A vizsgálat célja a korrózió fokának (felületi, a keresztmetszetet jelentősen érintő stb.) és fajtájának (egyenletes, lyukkorrózió, pontkorrózió stb.) megállapítása. A feltárások során észleltek megegyeznek a 3.2.2. pontban (injektálatlan pászmák vizsgálata) leírtakkal. 3.5. A betonszilárdság ellenőrzése, illetve meghatározása 3.5.1. A betonszilárdság meghatározása magmintavétellel A betonszilárdságot egyértelműen magmintavétellel lehet meghatározni. A vasalások és a feszítőpászmák helyének meghatározása során kerültek kijelölésre a mintavételi helyek, ahol a vasalás komolyabb megsértése nélkül lehet mintát venni. Eredmények, tapasztalatok: 5 db magmintát fúrtunk ki oly módon, hogy előzetesen a betonacélokat és a pászmák helyét a fúrás környezetében meghatároztuk. A magmintavétel és a vizsgálat megtörtént (BME Vasbeton szerkezetekTanszék), az eredmények az előzetes várakozásokat (megfelelő szilárdságú beton) igazolták: átlagos szilárdság R 150/300 = 55,87 N/mm 2 . 3.5.2. A betonszilárdság ellenőrzése Schmidt-kalapácsos vizsgálattal A betonszerkezet felületközeli szilárdságának tájékoztató meghatározása Schmidt kalapácsos vizsgálattal végezhető. A méréseket a fúrt magminták környezetében is el kell végezni, így a szilárdság meghatározás pontosabb lesz. Eredmények, tapasztalatok: A pályalemez alsó felén, véséses és homokfúvásos felülettisztítás után 40 helyen végeztük el a Schmidt kalapácsos vizsgálatot függőlegesen felfelé. A korrekciók után Rk,20,nom = 40,1 N/mm 2 . A pályalemez felső felén, a magfúrások környezetében is végeztünk Schmidt kalapácsos vizsgálatot 5 helyen függőlegesen lefelé. A korrekciók után Rk,20,nom = 40,8 N/mm 2 . 3.5.3. A betonszilárdság vizsgálata felszakító vizsgálattal A betonszerkezet anyagának felületközeli minőségére igen jó adatokat szolgáltat a felszakító szilárdság vizsgálat. Jelen esetben Easy M berendezéssel vizsgáltuk a felületre merőleges felszakítószilárdságot. 36
