38. Hídmérnöki konferencia. Budapest, 1997.

Tartalomjegyzék

Az eljárással a kiinjektált feszítőpászmák is vizsgálhatók (ehhez erőteljesebb mágnesezés szükséges), a műszer érzékenysége 15-20 cm mélységig teszi lehetővé a vizsgálatot. Mivel a remanens mágneses eljárással csak a felületközeli pászmák vizsgálhatók, ezért az alábbi helyeken végeztünk vizsgálatokat: - a szegélyek alatt 9-9 alul futó szélső hosszpászmát a híd teljes hosszában (kivéve a támaszok felett) 18+62+18 m hosszon - a szegélyek felett, az ív alatt, a két szélső acél függesztő rúd között a két-két szélső hosszpászmát ca. 60 m hosszon - a pályalemez felső felén, a támaszok (pillérek) felett 3-3 hosszpászmát kb. 15-15 m hosszon - a pályalemez alsó felén, a sátoraljaújhelyi parti nyílásban 7 injektálatlan, a meder feletti nyílásban 5 injektálatlan és az alsóberecki parti nyílásban 4 injektált keresztpászmát 6,3 m hosszon Eredmények, tapasztalatok: Az alábbiakban csak azokat a méréseket értékeljük szövegesen, ahol szakadásra utaló jelet lehetett kimérni. A hosszirányú pászmák közül a szegélyek alatti 9-9 pászmát vizsgáltuk. A mérés beállításához a kifolyási oldal 1. és 5. pászmáját használtuk (az 5. pászma szakadt volt, ezt a feltárásból tudtuk.). A kifolyási oldal 2. pászmáján, a medernyílás közepe táján szakadásra utaló jelet lehetett kimérni. A kimért hely kibontása azt mutatta, hogy a kiinjektálatlan pászma a jelzett helyen kb. 80 %-ban elkorrodált, az elemi szálak nagy része laza, a kibontáskor a hüvelyből és a feszítődrótokból származó korróziós termék nagy mennyiségben hullott ki. A korrózió az egyes elemi szálakat nem egyenletesen támadta, hanem az alsókat erősebben, a felső szálakat kevésbé (a nedvesség függvényében). A középmezőben a befolyási oldalon az 1. pászmán (injektálatlan) középtájon gyenge szakadási jel mutatkozott. Kibontás után a kábelhüvely korróziója volt megfigyelhető, magán a pászmán nem volt károsodás. A kibontási helyen négy laza elemi szál volt található. Itt célszerű megemlíteni, hogy a támasz közelében, a már nem vizsgált kb. 2 m-es sávban a potenciálméréssel veszélyesnek mért helyen is kivéstük a pászmát, ahol is a 8. pászmából (injektálatlan) nagy mennyiségű víz folyt ki (5-6 liter), a pászma itt erősen korrodált, egyes elemi szálak 80-90 %-ban elfogytak, egyes szálak még feszítettek. Ez a pászma a két parti mezőben injektált volt, ezért további furatok készítésével meghatároztuk, hogy az injektálatlan szakasz az alsóberecki oldalon lévő pillértől kb. a híd közepéig tart. Az injektálatlan szakasz többi részén nem volt korrózió megfigyelhető, csak a mélyponton, ahol a víz összegyűlt. A sátoraljaújhelyi parti nyílásban nem volt szakadásra utaló jel. Az alsóberecki parti nyílásban egy helyen, a hídfőhöz közel, a kifolyási oldalon gyenge szakadásra utaló jelet észleltünk a 7. pászmában. Feltáráskor egy kb. 20 x 20 cm-es felület könnyedén kibontható volt, a 7. pászma injektált és sértetlen volt, ellenben a közvetlen mellette futó 8. pászma üres volt, a s jel helyén jelentős (kb. 30 %-os) korrózió volt a pászmaszálakon megfigyelhető. A pászmaszálak azonban feszítettek. A keresztirányú pászmák közül - a korróziós veszélyeztetettségre vonatkozó eddig szerzett tapasztalatok alapján - csak az injektálatlannak talált pászmákat vizsgáltuk, valamint 3 injektáltat. Ezen pászmákat gyakorlatilag csak a pályalemez alatti (kb. 6 m-es) sávban lehetett vizsgálni, mert a szegélyeknél ezek már felhajlanak, s a méréssel elérhetetlen mélységbe kerülnek. A keresztirányú pászmákban a vizsgált szakaszon szakadásra utaló jelet nem kaptunk. Az injektálatlan pászmákat azonban szemrevételezéssel megvizsgáltuk, s egy keresztpászma esetében találtunk egy laza elemi szálat. Ezt elvágva és kihúzva megállapítható volt, hogy a szál felületileg kissé korrodált, de a kifolyási oldal felé eső vége a befogás táján (kb. 1520 cm-re a befogástól) teljesen elkorrodált és elszakadt. A többi elemi szál azonban még feszített. Ez a vizsgálati mód nem ad azonban információt a szegély tartományában lévő, a szerkezet belsejében futó pászma állapotáról. A szegélyek felső oldaláról hozzáférhető pászmákat (a szegélyeken az ív tartományában az acélfüggesztők közötti szakaszon) is megvizsgáltuk. Egy helyen erős, de nem tipikus szakadási jel volt észlelhető. Kibontáskor megállapítható volt, hogy a pászma injektálatlan, víz volt benne, ennek ellenére jelentősen nem korrodálta pászma. A jelet a feltáráskor megtalált ferdén felfelé futó acélbetét okozta. Korróziót valószínűleg azért nem találtunk, mert a pászma ázása új keletű volt: a nedvesség valószínűleg a járda lebontását és a szegély friss betonozását követő utókezelés (locsolás) hatására jutott a védőcsőbe. A pályalemezen csak a szegélyek mellett futó szélső 3 pászmát lehetett kb. 7 m hosszon vizsgálni, a többi túl mélyen futott. A pályalemez négy sarkán megvizsgálva szakadásra utaló jel mutatkozott. Összességében megállapítható, hogy az alábbi helyeken volt szakadás, vagy a teherbíróképességet komolyan befolyásoló korrózió: Hosszpászmák: kifolyási oldal, meder feletti rész: 2., 4. és 5. pászma szakadt kifolyási oldal, alsóberecki parti nyílás: 8. pászma 30 %-ban korrodált befolyási oldal, meder feletti rész: 1. pászma kissé korrodált, 4 elemi szál szakadt befolyási oldal, meder feletti rész: 8. pászma 80 %-ban korrodált Keresztpászmák: sátoraljaújhelyi pillértől 58,9 m-re injektálatlan keresztpászmában egy elemi szál szakadt 3.3.2. A szakadási helyek meghatározása visszhangos eljárással A visszhangos eljárás lényege, hogy egy elemi szál végére ráütve, a rúdalakú anyagban longitudinális hullámok keletkeznek, ezek az anyagban a hang terjedési sebességével haladnak, s a szál másik végéről visszaverődnek, mely folyamat a lengés lecsillapodásáig tart. Mérve a jel (az ütés) kezdeti idejét, a másik végén a jel felfogásával megállapítható, hogy a szál folytonos-e, vagy ha szakadt, akkor a visszhang vissza35